2015. június 23.
A Fishing hivatalos első napja elég hektikusan kezdődött. Nem azért, mert korán keltünk a szomszéd nyavalygása miatt, hanem mert történt egy kis hiba a rendszerben. Persze az én hibám. Ki az a hülye, aki táskával megy zuhanyozni? És ki teremti meg a legnagyobb lehetőséget ennek eltulajdonítására? Szerintem tudjátok. Szia szép kis barna táska, jó voltál!
Tehát a reggeli hisztéria a táskám eltűnése miatt, már adott volt. Gondoltam, nem baj végülis nem az összes pénzem tűnt el, az irataim is megvannak, de azért megkérdezem a biztonságiakat ilyenkor mi a teendő. Készségesen a takarítókhoz irányítottak, akik épp a főbejáratnál görgették maguk előtt a tegnap este romjait. A velem szemben álló hölgy is nagyon segítőkész volt, felhívta nekem a 4-es vizesblokkot, hogy találtak-e valamit: „Szia, csak azért hívlak, mert itt áll egy kislány, aki elvesztette reggel a buli pénzét. Láttatok valamit?”. Itt kezdtem kétségbeesni. Senki nem vesz komolyan. Mindegy, azért visszafelé némán sírtam és próbáltam azt mantrázni, ez nem történhet meg Orfűn. Sajnos de. A „kis”lány elvesztette a bulikára szánt pénzét.
Innen viszont azt éreztem, már csak feljebb van, úgyhogy inkább kifeküdtünk a Boldogság, te kurva elé hesszelni és áttanulmányozni a napi programot. Ordenáré módon röhögtük ki egymást az előző nap miatt, miközben arról értekeztünk, az OTP – aki korábban a főtámogató volt -, valószínű a csütörtöki line up miatt mondta fel a szerződést. Nyilván kecsegtető a Wellhello, a Punnany Massif, Odett és a Halott Pénz, na de mégis. Az alternatív fesztiválon? Ekkor sikerült kifejtenem, mennyire „gyűlölöm” Odettet, miközben a Punnany Massif állt be épp. Előbbinek a későbbiekben annyi jelentősége lesz, hogy nyilván ott voltam a koncertjén és miközben a dalait énekelgettem látta mindenki a szememben a gyűlöletet. Természetesen nem. De haladjunk sorban!
Kezdésnek mindenképpen egy Mary PopKids volt betervezve, mert emlékeztünk tavalyról, mennyire jók. És ez tényleg így van, bár túlzásnak érzem hozzájuk a Nagyszínpadot. Leginkább azért, mert egy jól hangosított sátorban sokkal inkább kijönne, hogy tulajdonképpen mennyire jól szólnak, illetve milyen atmoszférát tudnak teremteni. Azért a Desert Kingsnek nagyon örültem, mint ahogy lassan mindennek. Innen, a már említett Odetten ültem és iszogattam és közben azon gondolkodtam mit is szeretnék a későbbiekben látni. Bevillant! Ezen az estén mutatkozott be a Fekete Város a PTE Nagyszínpadon. Ez nem Mikszáth utolsó nagyregényének bemutatója volt, hanem a Lovasi, Pálinkás, Kálócz Tamás és Nagy Dávid nevével fémjelzett rockbanda. Amikor először hallgattam otthon őket, egészen tetszett. A koncert alatt viszont arra gondoltam; „tényleg szükségünk van még egy Óriásra?!”. Egyelőre nem látom azt a koherenciát a produkcióban, ami miatt máskor is szívesen hallgatnám meg élőben, pedig a tagok zenekarait külön-külön mind szeretem. Sajnos nincs benne annyi egyediség (haha), ami miatt működőképes lenne. Számomra. De aztán lehet, húsz év múlva a Sziget Nagyszínpadán adnak majd teltházas koncertet, és akkor meg majd sírok.
Azért hallgassátok meg, aztán folytatom a gyűlölködést a következő részben!
-gabriella-