2015. június 9. | Bea
Egy kimaxolt hétvége után nem vártam semmi extrát a vasárnap esti koncerttől. Hallottam már persze többet is a One Republic számai közül, de egy kezem ujjai sem mind kellettek volna ahhoz, hogy megszámoljam, hány zenéjüket tudom összekötni a nevükkel. Bár tény, hogy a zéróközeli elvárásoknak nem nehéz eleget tenni, de a vártnál tényleg sokkal-sokkal jobban túlteljesített az együttes. Az este örömteli tanulsága: a OneRepublic jó!
Kezdjük azzal, hogy sokkal színvonalasabbak, mint a legtöbb díszhímbanda. Pedig a legnagyobb félelmem a feltételezett rajongótáboruk volt velük kapcsolatban, de pozitívan csalódtam: nem csak tinilányok, de felnőttek, párok, családok, fiatal srácok - és nem feltétlenül az identitászavaros fajta - egyaránt boldogan hallgatták az együttest. Merthogy előadásmódra, terjedelemre, lelkesedésre, hangzásra, látványra, kidolgozottságra, komplexségre stb. is sokkal többet nyújtott, mint sok átlagos fiúzenekar.
A másik meglepetés, amit hangsúlyoznék, a felkészültségük volt. Nekem legalábbis nagyon szimpatikus, ha egy előadó veszi a fáradságot és legalàbb köszönni megtanul a koncertnek helyet adó ország nyelvén. Ezek a fiúk egészen szorgos magyartanulóknak bizonyultak, sőt, még egy cuki Budapest-videót is csináltak és vetítettek az egyik számuk alatt. És akit még ez sem győzött meg, hozzá is tették, hogy fognak még bizony jönni hozzánk, ha jöhetnek, mert annyira tetszik nekik magyarhon.
És amiért további piros pont jár nekik, az a képességük arra, hogy egy lassú vasárnap estéből pont azt hozzák ki, amit az még szórakoztatóan, de ízlésesen és harsányságmentesen megenged. Emlékezetes, de semennyire nem túlerőltetett buli volt, nem nyálazták túl, de azért voltak szentimentális dalaik, nem hagyták a lassabb számaikat sem altatósítódni, és a szívtipró tinibálvány szerepébe sem akartak belemászni, hanem csak simán, természetesen es őszintén energikusak, helyesek, dögösek és hangulatosak voltak. Úgyhogy ezekért meg is kapták rendesen a jól megérdemelt lánysikolyokat.
Volt fényjáték, akusztikus gitárszóló, közönség énekeltetés, nézőtérre berohangászás, és persze a kedvenc slágereink - örömmel vettem észre, milyen sokat ismerek én is! És a mèg nem annyira elterjedt dalaik is átjöttek. Szóval nem is kívánhattam volna kellemesebb vasárnap estét - nem, hazavinni azért egyik tagot sem akartam volna - mint amit kaptam, köszönöm, kedves OneRepublic az élményt, felőlem lehetünk, legyünk egy nagy közös zene- és sármos fiúbandakedvelő köztársaság, országhatárok nélkül! Viszont a magyar nyelvet azért megtartanánk, ha már úgyis ilyen jól megtanulgattátok.
Bea
Képek forrása: Instagram