2015. május 20. | Bea
A munkahelyemen is ilyen a redőny, mint ami a színpad díszletét adta, csak ott nem vetítenek rá ilyen szép fényeket. És a melóban is ilyen jó a csapatmunka, ahol mindenki a legjobb tudása szerint teszi a dolgát, a főnökünkre pedig felnéz, tiszteli őt és támogatja a munkáját. A Roxette énekesnője méltóságteljesen, de szelíden irányította végig a koncertet – ülve, a többiek teljes támogatásával és segítségével, teljes mértékű összefogással. 30 év zenéit hallhattuk, 30 év emlékeit foglalták össze. Kicsit talán maguknak is. Esélyes, hogy búcsúkoncerten vettünk részt május 19-én a Papp László Budapest Sportarénában.
Azt tudtuk, hogy beteg volt a svéd banda énekesnője, de úgy hittük, kigyógyult a bajból. Most sajnos saját szemünkkel láthattuk, hogy nincs jól. A hangja a régi, de Marie Fredriksson már nem ugyanolyan, mint 30, 20, vagy akár 5 éve. Először azt hittük, laza, dominás intrója direkt ilyen kimérten professzionális, és így hoz majd mindenkit hangulatba, azért fogad minket ülve az énekesnő – peckesen, a mikrofontartót mintegy sétapálcaként használva, maszkulin zakóban és nyakkendőben. De aztán vártuk, hogy kitörjön, és ő csak nem állt fel. A hangja is messze volt attól a volumentől, amelyet mindig is ismertünk tőle. Az első pár szám kis megrökönyödéssel telt el, többet tett bele hangilag is a dalokba a vokalista hölgy, mint a frontember, a mozgásról nem is beszélve. A folytatásban is a zenekar többi tagjaira hárult a színpad mozgalmasításának feladata, de hangilag egészen jól beindult az énekesnő is. Lehet, hogy csak arra volt szükség, megkérdezze tőle a közönsége: “How Do You Do?”
Féltünk, vajon hogyan lesznek ebből így slágerek, de azért megkaptunk mindent, amit kértünk volna: “He’s Got The Look”, “Joy Ride”, “It Must Have Been Love”, és a többi óriásslágert. És óriás hanggal jöttek, Marie-tól is: érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy még ülve is ekkora hanggal tudja betölteni a hatalmas teret. De azért az orgánuma sem volt száz százalékon, így a szokásosnál jóval nagyobb szerepet kapott nemcsak a háttérénekesnő, de még a közönség is a dalolásban. Sőt, kiderült, hogy a duó másik tagja, Per Gessle is kifejezetten jól énekel. Biztos eddig is megmutatta már a hangját a korábbi lemezeken és fellépéseken, de bennünk most tudatosult, hogy ő nemcsak a gitáros szerepét tölti be a zenekarban, hanem hangjával is aktívan képviseli magát és tesz hozzá a fülbemászó zenekedvencekhez. Bár termetével nem követelt magának tekintélyt az énekesnő, mégis ő fogta össze az egész együttest, mint egy mindenki szemében ideális főnök-példakép: a tagok szépen, egymás erősségeit összeadva alkották meg tökéletes csapatát a teltházas Arénában.
Széken ülve, félgőzzel is igényes, minőségi és izgalmas koncertet adott a Roxette-művésznő és együttese, még csak extra elemekre sem volt szükség a vetítővászonként használt irodaredőnyön kívül. Kivetítőket nem használtak, így csak messziről láthattuk a tagokat. De azért azt így is láttuk, mennyire nehézkesen és milyen intenzív segítséggel sikerült csak felállnia, állva maradnia, meghajolnia, és aprókat lépnie is Marie-nak. A közönséghez beszélést is csak ritkán vállalta magára. Kettős érzésekkel hagytuk el így a koncerttermet: egyrészt köszönjük az élményt, 30 év remekeit kaphattuk meg és még jobban megszerettük a bandát, továbbá elkönyveltük, mennyire megérdemelték sikereiket. Másrészt viszont mindenkit nagyon elszomorított a művésznő állapota. Sőt, kissé emlékkoncert hangulata volt a fellépésnek, mintha maga az együttes is felidézte volna a régi szép időket. Amelyek a körülményeket figyelembe véve, lehet, hogy már a nagyon közeli jövőben is csak emlékek maradnak. Kívánunk mindenesetre az énekesnőnek nagyon gyors és kíméletes felépülést - ha újra erőre kapott, további profi és élvezetes koncertek sorozatát. Mert látszott, hogy az éneklés élteti. A Roxette pedig tényleg halhatatlan, várjuk vissza őket a színpadra akár hamarosan, akár a következő jubileumukat ünnepelve!
Bea
A képek forrása: roxetteblog.com