2015. február 9.

Egy jubileumi év tökéletes nyitánya – Stílusosan kezdett a Balázs Elemér Group!

A jazz szerelmeseinek nagy örömére 2015. január 31-én megtartotta idei első koncertjét a Balázs Elemér Group, melynek ezúttal is a csordultig telt Budapest Jazz Club adott otthont. Nyílt titok volt, hogy az est meglepetés vendége a Budapesten tartózkodó legendás szaxofonos, Tim Ries (The Rolling Stones) lesz. A 15. születésnapját idén ünneplő zenekar nem múlta alá a várakozásokat: játszottak jazz sztenderdeket, dalokat a legújabb és a régebbi lemezeikről, Pat Metheny számokat valamint Tim Ries szerzeményeket és még egy kis Radiohead is előkerült a végére.

A Balázs Elemér Group havi rendszerességgel ad teltházas klubkoncerteket a fővárosi jazzélet egyik templomában, a Budapest Jazz Club-ban. Tette ezt legutóbb január 31-én is. A koncert előtti napokban már nagy volt az érdeklődés és a pezsgés a névadó-zenekarvezető körül, hiszen meglepetésszerűen látott napvilágot a hír, hogy régi barátja, a The Rolling Stones szaxofonosaként világszinten is ismertté vált jazz-zenész, Tim Ries ideutazik, hogy közös turnéval ünnepeljék meg Balázs Elemér másik formációjának, a Trio Midnight-nak a 25. születésnapját. A szombati BEG koncert éppen ennek a turnénak az idejére esett, így nem kellett Sherlock Holmes-i logika ahhoz, hogy bárki rájöjjön, ki lesz a rejtélyes new york-i meglepetésvendég. Azt nehéz lenne megmondani, hogy a szokásosnál is nagyobb érdeklődés Tim Ries személyének szólt, vagy egyszerűen annak, hogy a téli időszakban kizárólag itt koncertezik a zenekar. Tény, ami tény, a Budapest Jazz Club tele volt, mint a 4-es 6-os villamos fél öt után.

A beköszönés alatt Balázs Elemér bemutatta az Group-ot és megtudhattuk, hogy a jelenlegi felállás áll a szívéhez legközelebb. Az első szettet javarészt a zenekar legutóbbi lemezének anyaga tette ki, melynek címadó dalával a ’The new BEGinning’-gel kezdtek, ami remekül megágyazott a koncert zenei hangulatának. Ezt követte ugyanerről a lemezről Oláh Kálmán gyönyörű szerzeménye a ’Lyric song’, melyhez a szöveget az énekesnő, Szőke Nikoletta írta és egészen biztos, hogy nem is énekli úgy senki, ahogy ő. - Hadd tegyem még gyorsan hozzá azt is, ahogy Szőke Nikoletta konferál az maga a megtestesült pőre pikantéria. Kevés énekesnő büszkélkedhet ennyire dögös beszédhanggal.  -  A ’Lyric song’ után a ’Music makes me alive’ gondoskodott a padlón kopogó talpak ritmikus együttmozgásáról. A színpadra nézve pedig ha valaki végigpásztázta a zenészeket, biztos lehetett benne, hogy ez nem csak egy jól megírt szöveg vagy szépen komponált muzsika, hiszen egytől-egyig sütött az arcukról, hogy „music makes me alive”. A következő dalnál csatlakozott be - inkább nyolcadik tagként, semmint vendégként - Tim Ries.

A szettet a zenekar hangzásvilágára formált népszerű jazz-sztenderddel, a My favorite things-szel zárták.  Hallottam már a korábban is a Group tolmácsolásában és akkor is imádtam, de most, hogy Tim beszállt fújni egyértelművé vált számomra, hogy ez a dal egyszerűen igényli a szaxofont.  (Kövezzetek meg, ha ez az állítás kissé erős, de én a Coltrane-féle feldolgozáson szocializálódtam.)  Ezen a ponton már csak az nem kezdte valamelyik végtagjával ütni a ritmust, akinek ne adj Isten’ mind a négy hiányzott. Az improvizációk és a zenei játékosságok garmadával rendelkező BEG hiába a crossover és a mainstream jazz-zene legkiemelkedőbb hazai képviselője, ilyen klasszikussá vált sztenderdeknél óhatatlanul szabadjára engedik hangszereiket a muzsikusok, és ez így is van jól.

A második szettben több számmal is tisztelegett a zenekar Balázs Elemér nagy kedvence és példaképe, Pat Metheny előtt. A David Bowie-val közös dala, a This is not America volt ennek az első állomása, mely egyaránt jól illett Szakonyi Milán (Budapest Voices) és Szőke Nikoletta hangjához is. Érkezett aztán az elmaradhatatlan Be mine, mely a közönség egyik legnagyobb kedvence a legutóbbi lemezről, és ezt nem is tudták volna letagadni. A két énekes erős összhangja és összeszokottsága ennél a dalnál manifesztálódott igazán. (Innen gratulálok újfent Szőke Nikolettának a zenéhez tökéletesen illeszkedő szöveg megírásához!) Ezt követte a szintén Pat Metheny által jegyzett Always and forever, melyet gyönyörűen hangszerelt a zenekar. Itt külön kiemelném Komjáti Áron gitárjátékát, illetve a két énekes szöveg nélküli, improvizatív énekét. A koncert egyik leghelyesebb momentuma az volt talán, mikor felkonferálták a Brother Elemér című dalt, melyet Tim Ries írt Balázs Elemérnek, aki pedig a lemezen Tim-nek dedikálta. Különleges volt ezt úgy hallani végre, hogy maga a szerző is élőben játszik a zenekarral. A ritmusszekció az est során több alkalommal is mosolyt csalt a nézők arcára: Balázs Elemér a dobokon, míg Czibere József kongán, illetve egyéb ütőhangszereken mutatta be együtt a zenei humor sokféleségét, olykor Lakatos „Pecek” Krisztián is besegített ebbe nagybőgőjével. A szett befejező dala a Bulgarian folk song volt, miután a Group nagy ováció közepette vonult le a színpadról, hogy nem sokkal később még nagyobb ováció kíséretében térhessen vissza, hogy eljátsszák ráadásképp a Radiohead High and dry című dalát. Furcsa, ám annál érdekesebb élmény volt megismerni a BEG pop-os oldalát, viszont azt kell, hogy mondjam, ez sem áll rosszul a formációnak.

A zenekar hatalmas elánnal játszotta végig a koncertet és a lendület egy percre sem fogyott. Sugárzott róluk, hogy mennyire élvezik, a zenélést így együtt. Ez a lelkesedés immáron 15 éve töretlen és éppen ez teszi minden koncertjüket olyan egyedivé, mintha az lenne egyben az első és az utolsó is.  Összességében tehát azt mondom, mindenki csak bánhatja, aki nem volt ott, mert szegényebb maradt egy nagy zenei élménnyel.

Ez 2015. február 26-án pótolható legközelebb a Budapest Jazz Club-ban.

Szőke Nikoletta - ének,
Szakonyi Milán - ének
Balázs Elemér -dob
Balázs József - billentyűk
Czibere József - ütőhangszerek
Lakatos “Pecek“ Krisztián - nagybőgő
Komjáti Áron - gitár
Tim Ries -szaxofon