2014. szeptember 21.

Mahlerrel indítja az évadot a Concerto Budapest

Remek hír a komolyzene rajongóinak, hogy Keller András a Művészetek Palotájában vezényel 2014. szeptember 22-én, hétfőn. Mahler 9. szimfóniája és Schubert Rosamunda nyitánya is felcsendül a hétfői koncerten.

A 9. szimfónia Mahler utolsó befejezett műve. Bemutatóját, melyre 1912 júniusában került sor Bruno Walter vezényletével, a szerző már nem érhette meg. 1909-ben fogott hozzá Mahler a darab komponálásához, egész nyáron lázasan dolgozott, de kellően babonás volt ahhoz, hogy a Kilencediknél erőt vegyen rajta a félelem és megtorpanjon. A nagy szimfonikusok, Beethoven és Bruckner nem lépték át a határt: Bruckner nem tudta befejezni a Kilencediket, Beethoven Tizedikjéről pedig csak néhány vázlat tanúskodik.

A szimfóniának végül nem adott sorszámot, a kilencest a már elkészült „Dal a földről” kapta, s ezt Mahler csak akkor húzta át a kéziraton, mikor az új Kilencedik végére pontot tett. A sors eszén mindenesetre nem tudott túljárni, a Tizediknek már csak a vázlatait készíthette el. A búcsú hangja ez, kései alkotás abban az értelemben, ahogyan Beethoven utolsó vonósnégyesei. Leonard Bernstein így elemezte a szimfónia utolsó ütemeit: „Azt hiszem, soha, semmilyen műalkotásban nem kerültünk ilyen közel a halálhoz, a mindent feladás valódi aktusához. Ijesztő és bénító, amint a hangzás fonalai megbomlanak. Remény és lemondás között kapaszkodunk beléjük. És ezek az élethez fűző, pókháló finomságú fonalak egymás után foszlanak szerte, semmibe tűnve beléjük kapaszkodó ujjaink közül. Csüngünk rajtuk, amint anyagtalanná semmisülnek. Kettőt tartunk még - majd csak egyet. Egyet - és hirtelen egyet sem. Egy dermesztő pillanatig csend van. Majd ismét egy szál, egy szakadt szál, két szál, egy... semmi. Megsemmisülve elveszítjük mind. De e veszteséggel aztán mindent elnyerünk.” A koncert első felében Franz Schubert: Rosamunda-nyitánya szól.