2014. augusztus 23. | Anikó
Az első nap éjszakáján Zamárdiban leszakadt az ég. Aki a sátrazást választotta, az könnyen búcsút mondhatott a dolgainak, mert a fesztivál sártengerré változott. Biztos halál gáz, amikor arra ébredsz, hogy a matracod úszik a vízen, miközben te a sátradban aludnál.
A Strand fesztivál második napján, ahogy kiléptem a teraszra, megláttam, hogy sötét van és esik. Eszembe jutott, hogy éjszaka is többször felébredtem az eső hangjára. Nos, én azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek ez volt a legnagyobb bajuk az időjárással. Ezzel szemben, akik sátraztak, azokat jobban megtépázta a rendületlenül szakadó eső.
Ahogy a reggeli kávémat ittam, csak azt láttam, hogy többen teljesen felcuccolva mászkálnak az utcán. Az nem is lett volna meglepő, ha a fesztivál felé tartottak volna. De ők a vasútállomás felé igyekeztek. Ahogy elnéztem a legtöbbjüknek bérlet virított a csuklóján, és sátrat plusz bőröndöt cipeltek. Akkor nem értettem a jelenséget, hiszen miért is lépne le valaki egy fesztivál második napján.
A Feszt első éjszakáján olyan eső zúdult le, hogy a beszámolók és a képek tanulsága szerint a sátorozásra kijelölt terület is tóvá változott. Többen kb. 25-30 centi esőben ébredtek hajnali három környékén. Ez ugye azt is jelenti, hogy a tiszta ruháknak is annyi lett. Ez jól magyarázza azt, hogy volt, aki egy nap bulizás után befejezte a fesztiválozást.
A szervezők a lehetőségekhez mérten ügyesen úrrá lettek a helyzeten. Délutánra már újra járhatóvá vált a terület. Persze sár az maradt, de az a legkevesebb. Ahogy a 30Y koncertjére igyekeztünk, láttuk Gerendai Károlyt a sátorozós résszel szemben cseppet idegesen telefonálni. A hajnali, délelőtti szitu valóban okot adott némi aggodalomra, de a koncertek kezdésére újra jó helyet csináltak a Strand Fesztből.
Anikó