2014. július 15. | Bea
Szombaton mentem Soundra, de a szombat miatt, nem valamelyik zenekar alapján választva. Miután lement a két fő attrakció, a Sebastian Ingrosso és a Wiz Khalifa, hirtelen nem is tudtuk, mihez kezdjünk, hova menjünk. Próbáltuk még időben felfedezni a megújult, kibővült Balaton Soundot, de idén túl nagynak ígérkezett ahhoz, hogy megemésszük, mi hol van és mi mikor lesz. Így a Balaton-part mellett döntöttünk, hogy egy kis előre-vegetálással alapozunk a várhatóan hosszú estére, aminek elébe néztünk. Aztán azért igyekeztünk végigjárni mindent becsülettel.
Még sose értünk ilyen korán a Soundra, hogy napsütésben, világosban megcsodáljuk. Így is tetszett: itt-ott már ment a veretős zene, máshol kellemes hangoló ritmusok, de azért a közönség nagy részéről még inkább a rápihenés volt jellemző és a part menti sütkérezés. Megpróbáltuk felmérni a lehetőségeket, de előbb fáradtunk el, mint hogy végigjárjunk mindent. Amiket megfigyeltünk: a parti szektorban a kaja nem volt jó, ott tényleg csak éhenhalás illetve másnaposság elleni tápanyagot tudtunk magunkhoz venni. A fesztivál két szélén voltak a gourmet szekciók, itt az ízlelőbimbóink is elégedetté váltak. Az egyik legcukibb sátor a hungarikumokra, jelen esetben a cuki magyar zenére hívta fel a figyelmet. Kicsi volt és tök üres, de azért a törekvést mi nagyon értékeltük. Kis detoxikálódásra nagyon is alkalmas a Jana magas terasza, ahonnan az egész Balatont kényelmes fehér kanapén ülve szemlélgethettük. A pálmafás, víz fölötti partyterasznak ötöst adnánk: a pálmafákat természetesen imádtuk, igazi beach-feelinget adtak a helynek; a nyugágyakat, ha nem lettek volna tele emberrel és sárral, szintén értékeltük volna, viszont volt szerencsénk korahajnalban a függőhintában pörögve átadni magunkat a vízpart-hajnal-elektronikus zene-fesztivál élményének. A csillagot csak azért nem biggyesztjük az ötösre, mert a DJ lehetett volna még egy kicsit jobb. A legextrémebb címszót a partiarénának adnánk, brutál hangosan ment a zene, nagyon intenzív fénytechnikával, és a legszétesettebb arcokkal, itt aztán minden, értsd minden testrészt meg lehetett csodálni a közvetlen szomszédságokban, minden testhelyzetben, annyira beleélték magukat egyesek a zenébe. Stílusilag leginkább a Hungária Pezsgő sátor, és a Telekom sátor jöttek be legjobban, a végén felváltva ezt a két helyet látogattuk – zeneileg és tömegileg is ezek voltak szerintünk a legélvezhetőbbek a szombati Sound-éjszakában.
A vödörből ivás megvolt (bár a nagy környezetvédős projektek közepette nem értjük, a vödröket miért nem hasznosítják újra), fény-ivás szintén sikerült, elektronikus zene megvolt, rapkoncert megvolt, népzene hallgatás teljesítve, tóban fürdés szintén pipa, és a hamburger – sültkrumpli –milánói – burgonyachips – fagyi evés is done. Mi volt a legjobb az idei Soundban? Ciki a válasz, pláne, hogy tényleg változatos és igényes volt a felhozatal, de idei tapasztalatokat összegezve a nutellás -mogyorós óriáspalacsinta. De megyek jövőre is, akkor célzottan a kedvenc előadóim napján, és így biztos, hogy a fellépők még az édességeket is túl fogják szárnyalni!
Bea
Fotók: Csudai Sándor/Sziget.hu/balatonsound