2014. július 15. | Bea

Balaton Sound szombat – feketézés, sárgázás meg zöldezés Wiz Khalifára

Szóval a mérleg egyik oldalán sár, eső, szélvihar, hideg. A másik oldalon meg Wiz Khalifa. Igazából nem is az ő neve, hanem a Balaton Sound maga húzott le minket Zamárdiba. És aztán szerencsénk volt: az eső nem volt olyan nagy, a sár a legtöbb helyen kikerülhető volt, a szélvihar hamar és gyorsan elcsitult, a hideg ellen meg mindig magunkhoz tudtunk venni némi melegítő alkoholt. Vagy más tudatmódosítót, mert voltak azért páran, akik azt tették. Pláne ha már Wiz Khalifa zenélt.

Persze azért ahogy jöttek a viharfelhők és erősödött a szél kicsit beparáztunk, hogy nem lesz-e itt valami fincsi tömegpánik, ha feldől valamelyik sátor. Inkább fedezékbe vonultunk a koncert kezdete előtt, hogy majd gyorsan lemegy az apokalipszis, addig masszív fatető alatt a meleg ételt és csomóféle italt is árusító helyen a lehető legjobban átvészeljük a világvégét. Az nem jött, Khalifa meg igen, úgyhogy úgy voltunk vele, legfeljebb elázunk és nekiindultunk. A Mastercard Nagyszínpad körül azért jól jöhetett volna még pár fedett és kevésbé instabil sátorka, mi viszont megtaláltuk az aznapi kedvenc helyet: a Hungária Pezsgő sátrát, ahol az épp nem használt DJ pultra tudtunk felülni, így esővédetten, az egész tömegre jól rálátva, szuperkényelmesen néztük végig a Khalifa fellépést. Fejet dünnyögtetni ülve is lehet; ezt a képességünket is profira fejlesztettük. A Black&Yellow-hoz illően szépen sárga-fekete pólóban énekelt (vagyis rappelt) a zenész, aztán lement a Young, Wild and Free is. Na arra tényleg mindenki begerjedt. Még hátul is lehetett érezni, ahogy egyként rágyújt mindenki a természetesen semmi mást csak sima dohányt tartalmazó tekert cigijére hozzá. De azért Ingrossóhoz hasonlóan ő is úgy gondolta, semmi nem menőbb a káromkodásnál, ő mondjuk motherfuckin’-t használt inkább, meg kedvesen bitches-nek szólította a közönséget. Viszont lelkesen és nyitottan fordult a hallgatósághoz, időnként engedte megtapogattatni magát, a koncert vége felé pedig még be is rohangált az első sorok közé. Itt jöttem rá, annyira miért nem vagyok extázisban a programtól. Jó a zene, nem mondom, de nem olyan helyes maga az énekes, hogy az plusz extrát adjon az élményhez, amiért már igazán be lehet pörögni. Más szerencsére nem így gondolta és örültek, hogy hozzáérhettek a szétvarrt felsőtestéhez, szóval a hangulat megvolt, a buli nagy volt. Az eső meg kicsi.

Hogy mennyire váltotta be a hozzá fűződő reményeket Wiz Khalifa, azt nem tudom. Élvezte a nép, amit kapott, az biztos. Részemről nem volt elvárás, így nem is csalódtam, mondjuk pozitívan se. A fellépése megkoronázása a tűzijáték volt, úgyhogy tényleg megadott a Balaton Sound mindent, ami kell és még többet is a bulizáshoz. És az is jó, hogy már régen kinőtte magát az elektronikus zenei fesztivál kategóriából, mert tessék, még színvonalas rapzenét is kaptunk. Jövőre is kérünk ilyesmit is!

Bea

Fotók: Szemerey Bence/Sziget.hu/balatonsound