2014. július 1. | Bea

Tűzmadár és Tavaszi Áldozat, plusz margitszigeti madarak és nyári kabócák

Baletthez, méghozzá nem is akármilyenhez, hanem az orosz balett legjavához volt szerencsénk 2014. június 27-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon: a Tavaszi áldozat és a Tűzmadár című balettekkel vendégszerepelt a Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett Színház társulata. További nevek is hozzájárultak ahhoz, hogy már hónapokkal az este előtt beszerezte mindenki a jegyét magának, ugyanis az előadásokat a Bolsoj két egykori sztárja, Natalija Kaszatkina és Vlagyimir Vasziljov koreografálta.

A Tűzmadár

Sztravinszkijnek számos szerzői korszakát figyelhetjük meg, a Tűzmadár zenéje jól jellemzi első periódusát. Ekkor még mesterének, Rimszkij-Korszakovnak a hangszerelési technikáját követi, részben viszont már érezhetőek rajta a francia impresszionisták hatásai is. Felfedezhetők még a darabban az orosz népzenei hagyományok is. Ettől a három elemtől válik a Tűzmadár egy igazán különleges, egyedi mesterművé.

Tavaszi áldozat

Sztravinszkij már a Tűzmadár után eljátszott egy orosz pogánykori szertartásra épülő mű gondolatával, melyben a tavasz akkor köszönthet csak be, ha egy fiatal emberi lényt feláldoz a közösség. A Tavaszi áldozatot, amikor 1913-ban először mutatta be Párizsban az Orosz Balett, Óriási botrány követte. A közönség végig ordítozott, fütyült, a korabeli tudósítások szerint jószerével alig lehetett hallani a zenét. Az ellenérzéseket az váltotta ki, hogy a közönség jelentős része a szimbolikus tartalmat, vagyis az emberáldozatot és a disszonáns zenét kifejezetten barbárnak érezte. A nem túl kedvező fogadtatás ellenére ezt a balettművet szokás a modern balett megszületésének tekinteni.

Balett a szabadban

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad programjait pont azért szeretjük, mert úgy találkozhatunk a legkülönbözőbb kulturális előadásokkal, hogy közben mégsem egy feszengős, nagyon formális eseményen veszünk részt, hiszen a szabadban vagyunk. Ezt persze nem mindenki gondolta így, sikerült is összevesznünk egy, a büfében kapható sósperec miatt a hallgatóság egyik tagjával, aki szerint ez igenis a szigorú értelmében vett balett és színház. Mindegy, a közönség néhány alkotóelemét leszámítva az előadás szuper volt, a világosban még madárcsicsergés, sötétben már kabócazúgás csak még erősítette az élményt (a morgolódós hölgynek persze lehet, hogy ez sem tetszett), a táncosok tényleg tehetségesen játszottak, a darab izgalmas volt, a jelmezek és a díszlet is látványos és igényes. Lehet, hogy legközelebb még az Operába, vagy a Balettszínházba is elmerészkedünk egyszer. Persze a békesség megőrzése érdekében perec nélkül.

Bea