2014. február 18. | SZTR

Deep Purple sokadszor Budapesten

A klasszikus hard rock nagy öregjei most sem okoztak csalódást a magyar rajongóknak. Habár a koncert látványban lényegesen visszafogottabb volt, mint sok más hasonló nagy sztár turnéja, a Deep Purple zenéje ismét tarolt a teltházas Papp László Budapest SportArénában.

A koncertet az Ivan and the Parazol nevű, szemtelenül fiatal tagokból álló magyar rockcsapat vezette fel, akik szerintem még sosem játszottak ennyi ember előtt, de ez nem volt érezhető a produkción. Lazán nyomták a rockot, és bár nem ők találták fel a zenei spanyolviaszt, kellemesen zúzós, helyenként stone-os, helyenként purple-ös dalaik megállták a helyüket az Arénában.

A Deep Purple pontban 9-kor kezdett és majdnem 2 órán át játszott. A tavaly megjelent Now What? című albumról 5 dal is elhangzott, de természetesen a régi nagy slágerek vitték el a bulit.
Most nem részletezem, hogy a tagok milyen fantasztikusan tudnak játszani hangszereiken, vagy hogy a negyedik x-én is túl járó zenekar profi  produkciót tud bemutatni. Ezek alapvetések.
Ami a tegnapi koncerten a legszembetűnőbb volt, az az, hogy ezek a nagypapa korú zenészek még mindig szívből élvezik, amit csinálnak, és szó szerint játszanak a színpadon. Végig mosolyogtak, nevetgéltek, csak a Jon Lord emlékére írt Above and Beyond közben volt érezhető és látható egy kis szomorúság.

Sajnos nem vagyok olyan szerencsés, hogy a turné minden állomásán megnézhetném őket, de biztos vagyok benne, hogy nincs két egyforma koncertjük: a Morse-Airey féle gitár-orgona csata vagy Ian Paice világító dobverős szólója mind-mind egy zenei játék, kicsit maguknak és persze a közönségnek. Airey valószínűleg csak Budapesten játszik zonogoraszólójában Lisztet vagy a magyar táncokból egy-egy futamot.

dobszóló

A koncert minimál showelemét a dobfelszerelés mögött felállított fekete paraván adta, amely mögé a szólók alatt Gillan papa visszavonult, és ahonnan időnként melltartók, zoknik, pólók és egyéb érdekes tárgyak repkedtek fel, majd hulltak alá. Ez biztos valami különös technikusi angol humor, amit nem tudok értelmezni, de igazából nem is akarok. Az aréna közönsége azt kapta, amire befizetett: egy klassz, profi rock bulit fiatal kora kedvenceitől.

Érdekességként megemlítem, hogy hosszú idő óta ez volt az első olyan külföldi sztár koncertje, amin saját szememmel láthattam a zenekart a színpadon, nem az elém felemelgetett telefonok és mini kamerák képernyőin keresztül.  Ez nyilván a közönség átlagéletkorából adódik, de kellemes régi/új élmény volt számomra.

A Deep Purple tagjai szerintem már nem számolják, hányadszor lépnek fel kis hazánkban, de amíg telt ház és ilyen lelkes, értő közönség fogadja őket, addig biztosan vissza fognak térni.

A koncerten elhangzott dalok:
Après Vous
Into the Fire
Hard Lovin' Man
Strange Kind of Woman
Vincent Price
Contact Lost
Guitar Solo (by Steve Morse)
Uncommon Man
The Well-Dressed Guitar
The Mule  (incl. Drum Solo by Ian Paice)
Above and Beyond (dedicated to Jon Lord)
Lazy
Hell to Pay
Keyboard Solo (by Don Airey)
Perfect Strangers
Space Truckin'
Smoke on the Water
Ráadás:
Green Onions
Hush
Bass Solo (by Roger Glover)
Black Night