2013. szeptember 23. | VassAdrienn
Supernemes, Alvinos, Parkos szombat
Kapuzárás küszöbén áll a Budapest Park. A búcsú előtt, a nyár és a közönség kedvencei, még egyszer visszatérnek az ide szezonban. Múlt szombaton, a Supernemen és az Alvin és a Mókusokon volt a sor. Rajtunk nem volt sem pánik, sem para, mi csak buliztunk egyet...
- megosztás
- kapcsolódó linkek
A pontos koncertkezdésekkel, még mindig nem tudok mit kezdeni. Talán ez csak vidéken szokás, vagy minél délebbre megyünk, annál gyakoribb, de nekem a hétre kiírt koncert, automatikusan fél nyolc. És akkor még nem is késtem! Így esett meg most, és oly sokszor a nyáron, hogy az első taktusokról lemaradtam.
A színpad megközelítése előtt, egy fröccs azért mindenképpen kellet az élmény teljessé tételéhez, bár később kiderült, hogy forró teával jobban jártam volna.
Innentől kezdve alapszabály, a sapka - sál - pulóver triumvirátus alkalmazása, ha szabadtérre sodródunk. Az üldögélést is felejtsétek el! Táncolva, ugrálva érzi magát a legkomfortosabban az ember ilyenkor.
A Supernem kezdett, ráadásul határozottan nosztalgikus formában. Az ilyen, bestof jellegű fellépéseknél derül ki, hogy mennyi slágere is van egy zenekarnak. Ebben az esetben, nem túlzás a rengeteg. K-K-Kétszer, Generáció, Hova Megy Ki?, Elvileg… Minden számot végigénekel a közönség is. Egyéb kiemelkedő kedvességet csak azért nem tudok írni, mert kezdem megszokni, hogy egy Supernem koncerten, mindig ugyanazt a kirobbanó energiát és minőséget kapom.
A két zenekart egymás mellé tenni, határozottan jó ötlet volt. Nem mondom, hogy teljes mértékben fedné egymást a két rajongótábor, de talán pont ezért jön ki jól a lépés. Az energiák hasonlóak, és egy Supernemes akaratlanul is azon kaphatja magát, hogy Alvinra ugrál. Gondolom ez fordítva is igaz.
Jött tehát az Alvin és a Mókusok, amire alap esetben, lehet, hogy nem is váltottam volna jegyet, de ha már ott voltam, kíváncsian füleltem tovább. Meglepve tapasztaltam, hogy mennyi számot ismerek, és szájtátva bámultam a kilátóról a rajongók energiáját. Ezekkel az emberekkel bátran lehet pogózni, a zenekar pedig támogatja, és vezényli is a témát. Látszik, hogy húsz év alatt, ők is komoly rutint szereztek a tömeg megmozgatásában.
Fesztiválon edzett fülemnek, még pár órát simán ráhúzhatott volna mindkét fellépő. A koncertek, amiken tombol az ember, mindig túl hamar véget érnek.
A héten iktassatok be még egy, vagy több napot a Kapuzárási Pánik keretében, hiszen a Brainstől a HS7-en keresztül, az Intim Torna Illegálig, rengeteg zenekar mutatja meg magát. Ráadásul, a Soerii és Poolek, most hallat magáról utoljára, az alkotói szünet előtt. Sapka, sál és tánc, megállás nélkül. Kifogást keresni, felesleges!
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.