3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Külföldi

2013. július 9. | govinda

A Rolling Stones győzedelmes hangulatban tért vissza a Hyde Parkba

Copyright:

Mick, Keith, Charlie és Ronnie jó hangulatban, mosolyogva adták elő legnagyobb slágereiket a történelminek is nevezhető koncerten – a Hyde Parkban negyvennégy éve, azaz 1969-ben játszottak utoljára.

A brit Stones-kedvelők körében nagy optimizmusra adott okot, amikor a zenekar bejelentette, hogy a nyár folyamán nem is egy, hanem mindjárt három óriási fellépést adnak – a szimpatizánsok abban reménykedtek, hogy a legendák végre ismét foglalkoztatják és lekötik majd a nyilvánosságot. Hogy nemcsak a kőkemény rajongók figyelmét keltik fel, hanem minden tisztelőjükét, életkorra való tekintet nélkül. Tekintve, hogy a napokban megtartott koncerten akármerre nézett a látogató, csupa mosolygós arcot látott (időseket és fiatalokat), úgy tűnik, igencsak sikerült beváltaniuk ezeket a reményeket. 
 
Negyvennégy évvel a híres-neves, ugyanitt megrendezett, ingyenes fellépés után, amelyet csupán napokkal Brian Jones halála után tartottak, felesleges a múlt felé kacsintgatni. A közvetlen összehasonlításnak nincs értelme – arra viszont érdemes kitérni, hogy energiájuk és profizmusuk, amelyet most, nyugdíjas korukban tanúsítanak, túlszárnyalja mindazt, amit akkoriban fel tudtak mutatni. Lehetséges, hogy a nyitás a Stay Me Up-pal kicsit nehézkesnek, disszonánsnak volt mondható, de pillanatokon belül ellenállhatatlan izgalmat, hangulatot generáltak. 
 
Paul Sexton, a beszámoló írója megjegyzi, hogy bár negyedszázada figyeli a Stones pályáját, sosem látta őket ennyit mosolyogni a színpadon, és ekkora lendületet sem tapasztalt még tőlük a kétórányi slágerorkán közepette. Ezen a csodás nyári estén az egész Hyde Park ámulattal bámulta Mick Jaggert, a kortalan showmant a hatalmas kivetítőkön, a színpadot szegélyező, fákból álló díszlet közrefogásában, és valahogy mindenki úgy érezte: „Én is kérek abból, amit ő fogyaszt!” 
 
A játszott dalok listája eléggé különböző volt attól, amit néhány nappal ezelőtt a Glastonbury-n tettek a színpadra: a Beast of Burden helyett a Wild Horses szólt, a Can’t you hear me knocking-ot a Bitch váltotta, melyben Gary Clark Jr. zenélt az est vendégeként. Rajongói kérésre a csapat ezúttal az All Down the Line-t játszotta el.
 

 

Az ilyen hosszúságú koncerteknek az a titka, hogy minden dalt úgy adjanak elő, mintha még sohasem játszották volna, és soha többet nem is játszanák. Ezt az érzést még annak tudatában sem volt nehéz megidézniük, hogy még egy bulit fognak csapni a Hyde Parkban néhány nap múlva – Jagger úr is láthatóan élvezte az alkalom különlegességét. 
 
Az este során számos alkalommal öltözött át: az 1969-es koncerten új dalként felbukkanó Honky Tonk Women alatt például az akkori fellépésen viselt fehér szmokinghoz hasonló ruházatot öltött. Egyszerűen így kommentálta a dolgot: „Ezt a szekrény hátuljában találtam.” Mick Taylor bemutatásakor, aki szinte már tradicionális módon a 11 perces Midnight Ramble erejéig csatlakozott a zenekarhoz a színpadon, a frontember felhívta a közönség figyelmét, hogy a Hyde Park-béli, négy és fél évtizeddel ezelőtti koncert volt Taylor első fellépése a Stones-szal. „Rátaláltunk a kocsmában és felraktuk a színpadra, 200 000 ember elé. Azóta ezt párszor már megcsinálta” – csillantotta meg humorát Mick. 
 
Charlie Watts a banda motorjaként különleges pontossággal dolgozott a rock’n’roll történetének legkisebb, ugyanakkor a legerőteljesebb dobszerkója mögött, Ronnie Wood pedig jobban összpontosított és pontosabban játszott, mint valaha. more Kétségtelen, hogy sokkal több szóló jutott neki, Keith Richards mostmár többször kerül a ritmusgitáros szerepébe. Róla ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy sokkal oldottabbnak tűnt, mint a Glastonbury-n, és a You Got the Silver and Before They Make Me Run-t remekül énekelte el. „Áldottak legyetek mindannyian” – mondta az elköszönéskor.
 
Az utolsó dallal, a Brown Sugarral rendesen belecsaptak a húrokba, majd visszatértek a nem akármilyen ráadásra a You Can’t Always Get What You Want-tal és a Satisfactionnel. Csillámpor ragyogott a naplementében, a tűzijáték ünnepélyesen durrogott és sistergett. Ilyen magas színvonal és pontosság mellett ez a hihetetlen rocktörténeti legenda, ami a Stones, minden bizonnyal tartogat még számunkra kalandokat.
 
Forrás: billboard.com
 
govinda
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. március 26.

Amerikai nosztalgia: megjelent Lana Del Rey új albuma

A Norman Fucking Rockwell! őszinte és önreflexív dalai után az Egyesült Államokon keresztül vezet az út. A Chemtrails Over The Country Clubon szereplő dalok főként a déli államok hangulatát idézik, de a Yosemite hallgatása közben például már Kaliforniába csöppenünk. Tovább

2021. március 25.

Sting legendás duettjei egy helyen: megjelent a Duets

A 17-szeres Grammy-díjas énekes nemcsak a The Police sikereivel, valamint szóló dalaival írta be magát a poptörténelembe, hanem olyan duettekkel is, mint a Cheb Mamival közös Desert Rose, az It’s Probably Me Eric Claptonnal, vagy a 44/876, Shaggy közreműködésével. Tovább

2021. március 25.

Birdy új dala

Birdy újabb dalt villant meg 2021. április 30-án megjelenő „Young Heart” című albumáról Birdy. Az énekesnő „Deepest Lonely” című szerzeménye egy újabb képet fest a közelgő lemezről, ami egy merőben új művészi irányt mutat. Tovább

2021. március 24.

STEVE AOKI és KIIARA

Ez a trió tutira berúgja a pénteki otthonmaradó bulimotort! A party nagyágyú, Steve Aoki ezúttal Kiiara és Wiz Khalifa oldalán alkotott. Elképesztő párosítás, ugye? Tovább

2021. február 14.

ReOrchestrated címmel érkezik a Bastille egész estés dokumentumfilmje

A Bastille hosszú utat járt be, míg világhírű, Grammy-jelölt és BRIT Awards-nyertes zenekarrá vált, amely fesztivál headlinerként és tízezres stadionokat megtöltő produkcióként is megállja a helyét. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky