2013. április 24. | govinda

A tönkrement hangkártya, a jazzli, meg a szülinapos esete a Carbonfools koncertjén

Április 20-án a Carbonfools együttes hűséges közönségének ezúttal egészen a Bécsi útig, a Symbolba kellett elzarándokolnia egy jónak ígérkező szombat estéért. Amely a kezdeti nehézségek ellenére valóban jól sikerült.

Este 10 környékén engedték le az egybegyűlteket a Symbol koncerttermébe, ahol aztán fél tizenegytől nagyjából éjfélig Karányi Dani zenélt a pult mögött. Lendületes szettjére viszont hiába is táncoltunk volna önfeledten, hiszen helyünk nem nagyon akadt erre. Illetve, ha a koncerttel beköszöntő őrület előtt nem akartuk túlságosan felbőszíteni a körülöttünk tökéletes toalettben álldogáló, fátyolos tekintetű hölgyrengeteget…

Ugyan a fellépés 11-re lett meghirdetve, bizony csak éjfél után tudott színpadra lépni a csapat. Valahol az elektrotechnikai dzsungelben elromlott egy hangkártya, ami elnyújtott várakozást eredményezett, de szerencsére a nép nem volt túl türelmetlen, csak egy-egy fiatal srácokból álló banda óbégatta 15 perces rendszerességgel, hogy „Carbon, Carbon”. Ahogy elvonultak a meghibásodás sötét fellegei, kezdetét vehette a csörgés: a menetrendszerű intró, a Hippie Song után a Birthday jött, mint rendesen, de ezúttal nem a közönség egy-két tagját illette a gratuláció. Ahogyan azt Miklós Milán is bejelentette, Fehér Balázs éppen 20-án múlt harmincéves – innen is köszöntjük.

A hangszálait tehát a folyamatos ünnepi üdvrivalgás miatt sem kímélte senki, no meg persze éneklésből sem volt hiány. Ahogy meg is írtuk, a legutóbbi budapesti buli nem sikerült a legjobban; azt a jókedvet, felszabadultságot, melyet megszokhattunk, és amelyet akkor hiányoltunk, szombat este visszakaptuk valamelyest. A kerek évforduló mellett például azt is megtudtuk, hogy Milán és Balázs egy „új stílusban” is gondolkodnak kellő komolytalansággal - a „gyermeket” pedig jazzli névre keresztelték, a jazz és a jódli fúziójaként. (Elvileg rögtönözve be is mutatták, mire gondolnak ezalatt, de a heves gitárjátéktól és a saját kacagásomtól nem sokat hallottam a nívós produkcióból.) Sőt, pár percre Milán és Kelo helyet cseréltek a hangszerek mögött – sajnos, Balázs nem akarta a megszentségteleníteni Isti gitárját...

A remek hangulatú koncert végén hosszabban is bemutatásra került a csapat, a team színpadra nem lépő, de szerves részeként dolgozó tagjaival együtt. Nagyon tisztességes hepajt pakoltak le tehát a fiúk a Symbol kicsi deszkáira. Ráadásul megint beigazolódott, hogy a nagy közönség adhat euforikus érzést, de nem feltétlenül az a legjobb hangulatú buli, ahol az ember bordái között idegen könyökök landolnak, vagy ahol az első sorban le kell guggolnia, hogy a sok izgatott kéz megérinthesse a „sztárok” valamely porcikáját. Aki mégis az egymásnak ütköző testek és dobhártyaszaggató sikítások élményét szereti jobban, ne csüggedjen: hamarosan a Budapest Parkban is elszabadulnak az indulatok az ötösfogat vezényletével.

Képek: Symbol Budapest

govinda