Közel 3 éves szünet és a tagok sideprojektjei után (Kele szólóalbuma, Russell turnéja az ír ASH-sel), amikor már olyan rémhírek is felröppentek, hogy a banda feloszlik, idén előrukkoltak negyedik stúdióalbumukkal, a Four-ral. Őszi turnéjukba ez az egyetlen olasz dátum fért bele, a bulira pedig a rockkoncerteknek gyakran otthont adó Alcatrazban került sor, közel teltházzal.
Kele Okereke és bandája nevéhez hűen igazi paryt nyomott a közönségnek. Ezúttal nem kellett lefelezni a nézőteret, a közönség mérete pedig az árakon is meglátszott: a (kis) sör ára a korábbi 3 euró helyett már 4 euróról indult. A jól megszokott oldalazó módszeremmel hamar elől találtam magam, a koncert előtti felvezető zenének köszönhetően pedig szinte otthon érezhettem magam: mintha csak a szokásos szigetes nagyszínpados összeállítást tették volna be (AC/DC, Prodigy, stb.), ami kellőképpen megadta az alaphangulatot.
Fél 10 magasságában a nézőteret megvilágító fények kialudtak, a közönség pedig üdvrivalgásban tört ki. Pár perces lézerfényekkel fűszerezett elektronikus zenei felvezetés után szép sorban megérkezett Matt Tong (dobok), Russell Lissack (gitár), Gordon Moakes (basszusgitár, billentyűk) és Kele Okereke (ének, ritmusgitár). Matt rojtos farmersortos látványa után egy pillanatra elgondolkoztam, hogy biztos (jó) koncertre érkeztem-e...már csak a vietnámi papucs hiányzott a lábáról az igazi strandfeelinghez.
Rögtön a húrok közé csaptak és az új albumuk, a „Four” első számával, a „So she begins to lie” –jal kezdték meg 18 számos szettjüket, amit a „Trojan horse” követett. Kele kedvesen köszöntötte a milánói közönséget, majd a „Hunting for witches”-zel folytatták, amitől a közönség teljesen beindult, senki nem maradt mozdulatlan (kivéve a mellettem álló, facebook státuszát nonstop frissítő „rajongót”).
Kele sokat kommunikált a közönséggel, megcsillogtatta minimális olasznyelvtudását is, sőt a „Song for clay” alatt felé repülő, majd a mikrofonállványon landoló melltartóval is elpoénkodott. A hangulat „Song for Clay”-t rögtön követő Banquet alatt pedig a tetőfokára hágott. A szám után a közönség Russel nevét kezdte kántálni, aki erre válaszul, a belekezdett a „Coliseum”-ba, aminek eleje engem valahogy mindig countrys hangzásra emlékeztet, de a végére annál rockosabb lesz. A pörgősebb „Four”-os blokkba beékelt „One More Chance” alatt megcsodálhattuk Kele jellegzetes táncmozdulatait, Gordon pedig a basszusgitárját szintire cserélte, a partyhangulat pedig nem lankadt.
Rövid „kávészünet” után a srácok visszatértek négy szám erejéig. A blokk első száma a következő kislemezdaluk, a Truth volt, amihez facebook postjaik szerint, hamarosan video is készül. A „This modern love” után Kele sajnálattal közölte, hogy a koncert végéhez értünk, de ne aggójunk, van még egy jó számuk nekünk. Rihanna és Calvin Harris „We Found Love”-jának refrénjével kezdték el Flux című számukat.
A Flux után elbúcsúztak, de egy rövid, kétszámos ráadás erejéig visszatértek. A várva várt „Helicopter”-rel zárták a koncertet, ami teljesen megbolondította a közönséget, sőt a végén Gordon még a basszusgitárját is hátrahajította (nyugi, nem veszett kárba: a színpad végén a road már tárt karokkal várta). Összességében egy energikus partykoncertnek lehettünk szem- és fültanúi, kaptunk vegyesen új és régi számokat is, igazán kár lett volna kihagyni.
Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább
Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább
Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább
Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább
Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább