2012. július 28. | govinda
Az elképesztő tehetségű, de tragikus sorsú énekesnő 2011. július 23-án vesztette életét alkoholmérgezésben. Munkássága iránt azonban továbbra is nagy az érdeklődés, sőt talán nagyobb is, mint életében volt.
Amy Winehouse 1983-ban, Londonban látta meg a napvilágot, és ott is érte a halál, mindössze 27 évesen. A sors olyan tehetséggel ajándékozta meg, amellyel hatalmas sikerekre számíthatott: énekhangja, amelyhez hasonlóval ritkán találkozik az egyszerű zenehallgató, már önmagában garancia volt a reflektorfénybe kerülésre és az elismerésekre. Ez részben beteljesült: koncertjeit rengetegen látogatták, a szakma pedig számos más díj mellett öt Grammyvel is jutalmazta. Dalainak erőssége (karakteres, feledhetetlen hangja mellett természetesen), hogy egyszerre összetettek, igényesek, mégsem korlátozódnak egyetlen rétegre, és tökéletesen illeszkednek a popzenei palettára. Van bennük egyfajta nosztalgikus, múltidéző hangulat, füstös éjszakai jazz-klubokra emlékeztető atmoszféra, mégis nyugodt szívvel játszhatók a kereskedelmi rádiókban.
A zenével és az énekléssel is korán kezdett foglalkozni: a dalszerzésbe 13-14 éves korában fogott bele, első önálló albuma, a Frank pedig néhány héttel a húszadik születésnapját követően jelent meg. Az igazi áttörést a 2006-os Back to Black hozta meg a számára, melynek népszerűsége egyúttal a lejtőn is elindította, hogy aztán fokozatosan egyre mélyebbre süllyedjen a függőség, a botrányok, és a folyamatos küzdelem hálójában. Kálváriájáról minden fellelhető bulvárlap rendszeresen cikkezett, így az emberek többsége inkább részeg-drogos kalandjai, a róla megjelent megbotránkoztató fotók, vagy éppen férjével vívott csetepatéi kapcsán jegyezte meg a nevét. Talán legnagyobb slágere, a Rehab szintén szomorú apropót nyert Winehouse halálával: valóban nem hagyott fel önpusztító életmódjával, s bár a sajtó is, a közvélemény is kábítószer-túladagolásos tragédiát „jövendölt” a számára, végül másik súlyos szenvedélye, az alkohol végzett vele.
A tavalyi események óta népszerűsége viszont nemhogy csökkent volna, rohamosan megnövekedett. Legalábbis a számok erre utalnak: egyes mérések szerint a halála óta az Egyesült Államokban 855 000 lemeze kelt el; életében ennek a hatalmas mennyiségnek csak a töredékét produkálta. (Ne feledjük, összesen két stúdióalbuma jelent meg életében - egy harmadik, a korábbi dalok átdolgozásait illetve két vadonatúj szerzeményt tartalmazó korong pedig decemberben került kiadásra producere gondozásában. A (legális) zeneletöltésekkel sincs ez másképpen: halála óta több mint egymillió egyszázezer alkalommal töltötték le dalait. Ez különösen akkor kelt döbbenetes hatást, ha összehasonítjuk a 2011 júliusa előtti adatokkal: összesen körülbelül négyszázezren hallgatták őt digitális formában.
Amy Winehousera tehát úgy tűnik, emlékeznek, és még jó ideig emlékezni fognak; így van ez a „huszonhetes klub” többi tagjával is, azon óriási tehetségekkel, akik 27 esztendős korunkban távoztak közülünk, mint például Janis Joplin, Jim Morrison vagy Kurt Cobain. Hatalmas veszteségek mindannyian nemcsak a szakma, de a kultúra számára is. Sajnos már sohasem tudjuk meg, mire lettek volna képesek, ha több idő adatik meg nekik az alkotásra. Kétségtelen, hogy kultikus figurákká részben korai haláluk és különös-különleges életük miatt váltak, de ez egy fikarcnyit sem von le nagyságukból. Mint ahogy Amy Winehouse érdemeiből sem.
forrás: billboard.com
govinda