2012. március 2. | Bea
Tinibuliból trendi partyba – Közgáz Felező Bál 2012
Újra megnézhettük a Budapesti Corvinus Egyetem metamorfózisát, ahogy komoly felsőoktatási intézményből zsibongós bulihelyszínné alakul. És annak is tanúi lehettünk, ahogy ügyefogyott gyerekzsúrból mai menő party place-szé növi ki magát egy-két óra leforgása alatt.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Végülis számítanom kellett volna rá, hogy ha este 10-re odamegyek, akkor még inkább tinidiszkó lesz, mint ütős buli. De szerintem akkor is jobb lett volna, ha Animal Cannibals-ék később kezdenek, amikor egyrészt már sokan, másrészt ittasabb állapotban vannak – úgy a Veszélyes az út hazafelé is viccesebb lett volna… Bár a „slágerek” körülbelül annyi évesek lehettek, mint a közönség átlagéletkora, jópáran lötyögtek lelkesen a koncertre. Szerencsére csomóan be tudtak indulni még az Ülünk a vonaton számra is annyira, hogy hajlandóak legyenek vonatosat játszani a Közgáz emeletén a színpad előtt. Itt döntöttünk mi úgy, hogy inkább újabb úti célt szemelünk ki magunknak – lent viszont még alig voltak, pedig mindkét DJ jó zenéket adott.
A ruhatár sajnos már hagyományosan szörnyen lassú és ügyetlen volt, de miután sikerült kiheverni z ottani szervezetlenséget és a tumultust, a szép lassan gyülekező nép főleg a bárpultok felé orientálódott. Amikor meg már mindenki beállította a saját alkoholszintjét, viszonylag gyorsan elkezdődött a buli. Hirtelen meg is telt a folyosó, majd a nagyterem is, szegény, vetítővászon mögé rejtett Marx bácsi pedig hátulról szemlélhette az örömködő egyetemistákat.
Első ránézésre a fiúk (vagyis férfiak, bár sokan inkább még növésben lévő kamaszoknak látszottak, nem pedig felsőoktatási hallgatóknak) úgy tűntek, mint akik vizsgára várva kódorognak a folyosón, csak az arckifejezésüket nem a vizsgadrukk, hanem a vödörben kimért alkohol tette jellegzetessé. A lányok „ünneplője” viszont nem pont olyan volt, mint amit a dress code javasolt; estélyit nem sokat lehetett látni, inkább ultramini koktélruhákat, meg mezítláb táncikáló gazdáik mellett a földön heverő platformcipőket.
Maga az épület is egyszerre volt cuki házibulis, meg modern szórakozóhelyes: a neonos, dizájnos bárpultok nagyon stílusossá tették az amúgy is szép Egyetemet, a nagyteremben pedig szerencsére nem lógtak mindenhonnan giccses lufigirlandok - helyettük hatalmas hangfalak , hogy a hangzás profi legyen. Ott aztán tényleg minden Közgázost és külsőst is magával ragadott a lüktetés – sajnos volt, akit túlságosan is; reméljük, már jól van az emeletről leesett hallgató és az a diák is, aki a tömegszörfözés közben landolt a fejére!
Furcsa volt látni, mennyire hamar visszaváltozott másnapra a Corvinus. Pár órával a buli után, a reggeli órámra bevánszorogva már ugyanolyan volt, mint máskor; alkohol és titokban itt-ott elszívott cigik füstje helyett a szokásos égett melegszendvics szaga terjengett az asztalokkal és kókadt hallgatókkal telerakott folyosón, ami már nem a kiömlött sörtől, hanem a bulinyomokat frissen eltüntető takarítógéptől volt fényes. Bárcsak én is ilyen hamar tudnék regenerálódni a partyk után…
Bea
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.