Zenében is ötösre vizsgázott, de alázatból is – Diana King
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen.
Sokan talán nem tudták hova tenni a jamaikai énekesnőt, ezért nem értek oda kezdésre. Vagy egy számos előadónak tartották. És rutinos koncertre járókról lévén szó tudták, hogy a legjobb szám mindig a koncert végén van.
Dianát nem zavarta, hogy a koncert elején csak ezren lehettünk. Kijött ránk mosolygott, és elkezdte magát jól érezni. Nem koncertet adott, hanem velünk bulizott. Amire felcsendült egy Janis Joplin feldolgozás, megtelt a placc a Nagyszínpad előtt. Mindenki teli torokból üvöltötte: Take it! Take an other peace of my heart now baby!
Nem minden számát ismertük, azok közül, amik elhangzottak, de egy pillanat alatt rájuk lehetett hangolódni, mert kiválók voltak a dallam menetek, a prozódiák.
A szövegek nagy része persze a szerelemről szól. Érdemes meghallgatni egy férfinak, mert betekintést kaphatunk arról, hogy is látja egy nő a kapcsolatokat. Például akkor, ha egyszerre két férfit szeret, ahogy Dana is tette néhány éve.
A Say A Little Pray For You-nál kicsit kellemetlenül éreztem magam. A párok összebújtak. Táncoltak, csókolóztak. Nagyon szép volt, nem hiába ez minden idők egyik legszebb szerelmes dala. Annak sem kellet elkeserednie, akiknek nem volt párjuk. Őket átölelte ez a gyönyörű nóta.
A végére, de nem a legvégére hagyták a Shy Guyt, amit koncert alatt többször is követelte a közönség. Mint ha nem az eredeti verzió lett volna. Úgy éreztem, hogy 10 percig játsszák a dalt. Lehet, hogy azért hogy még a legszégyenlősebb fiúnak (shy guy) is legyen ideje, és bátorsága odamenni egy lányhoz.
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. A continua
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. A continua
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” A continua
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. A continua
Sokat lehet tanulni még egy fesztiválon is. Hova érdemes a sátrat verni, milyen szempontok alapján válasszunk büfét magunknak, hogyan tudunk minél több koncertre elmenni a legkevesebb idő alatt, satöbbi. Ami a legjobb viszont: hogyan lehet a kezünkbe akadó hulladékból túlélő felszerelést varázsolni és jól – vagy legalábbis viccesen, de menőn – kinézni. A continua