Sokat lehet tanulni még egy fesztiválon is. Hova érdemes a sátrat verni, milyen szempontok alapján válasszunk büfét magunknak, hogyan tudunk minél több koncertre elmenni a legkevesebb idő alatt, satöbbi. Ami a legjobb viszont: hogyan lehet a kezünkbe akadó hulladékból túlélő felszerelést varázsolni és jól – vagy legalábbis viccesen, de menőn – kinézni.
Napközben is el tudjuk magunkat szórakoztatni, amíg a földön gubbasztunk a fák alatt és próbáljuk túlélni a kánikulát. Lássuk tehát a szemétből hasznos ruhadarabbá alakuló tárgyak listáját, amelyeket eddig láttunk, vagy épp hiányoltunk!
Átlagos viselet a tangapapucs, nagy örömünkre most már régóta a fiúknál is. Az viszont viszonylag ritka, de szórakoztató látvány, ha a lányokra kerül párjuk lehasznált papucsa... Gondolom, nem bírták tovább a magassarkújukat és végül harmincvalahányas helyett negyvennéhányas lábbelikben csoszogásra kényszerülnek. De olyanokkal is találkoztunk, akik szegények hajgumival rögzítik lábfejükhöz a szétszakadt pántú papucsukat - bár gondolhattak volna arra, hogy tartalék cipőt hozzanak...
Egész sok külföldit is idecsábított a rendezvény, na ők meg imádják, hogy saját hazájuk zászlójába tekerhetik magukat. Ha elfogyott a tiszta póló, ezzel a probléma meg is van oldva. Ahhoz viszont nem kell feltétlenül más országból jönni, hogy poénnak tűnjön szemeteszsákba öltözni – igaz, hogy nem kellene esőkabát a szárazságban, de biztos garantált fogyást eredményez 40 fokban egy kar- és nyaktájékon kiszaggatott nejlonzacskóban izzadva mászkálni. De említésre méltóak azok a „csábos” csávók is, akik barátnőjük bikini felsőjében feszítenek...
SZIN ide vagy oda, a fesztivál magja egyre színtelenebb. A szárazságnak köszönhetően ugyanis olyan por van, hogy pár kör séta után a cipőnk teljesen kifakul a koszban, úgyhogy nem csodálom, hogy a kevés váltásruhával rendelkezők mind olyan szürkések... Sár viszont nincs, úgyhogy a sártetkóknak most annyi, ahogy dagonyázó alakokat sem látni sehol.
Nyitva fogjuk tartani a szemünket újabb „divattippekért” a nap hátralévő részében is. De úgy tűnik, már megvan az idei kedvenc, dögmeleg elleni védőfelszerelés: egy sapka – dinnyehéjból!
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. trvať
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. trvať
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” trvať
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. trvať
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. trvať