A SZIN legnagyobb erénye a magyar élvonalbeli zenekarok felvonultatása. Azonban a koncertek időzítései már kevésbé sikerültek jól. A késődélutáni koncertkínálatból kezdésnek választhattuk Szabó Balázs bandáját vagy a Maszkura és a Tücsökrajt. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. A négy és fél éves zenekar dalszövegei cseppet sem nevezhetők prüdnek, és ezt az erotikus töltetet még fokozta az énekes rövid vetkőzése és a háttérben vetített képek sora.
Ehhez képest nagy kontraszttal kezdte meg a Bin Jip koncertjét a nagyszínpadon. Harcsa Veronika lénye és hangja másfél órára kikapcsolt és ellazított minket. A Vad Fruttik koncertjébe belehallgatva a csupa ismerős dal után mehetnékünk támadt és a Malátában lévő Nemjuci fellepésébe csöppentünk. Az énekesnő, Németh Juci most is, mint mindig kitett magáért és a SZIN eddigi legjobb hangulatú koncertjét sikerült végigugrálnunk.
Az esti órákban két nagykoncert közül választhattunk, HS7 a Pepsi színpadnál, vagy Zagar a sátorban. A már bevált módszert választottuk: fele itt- fele ott. A HS7 koncertjén volt valami a levegőben, a Zagar pedig a fináléban a Wings of Love-val (bár a lányok nélkül) teljesedett ki.
Majd következett a várva várt Wheatus koncertje, ami a valószínűleg túl magas elvárásaink miatt kicsit csalódást okozott. Slágereiket hamar, vagy kétszer is eljátszották, többi daluk pedig azok hasonmásai voltak.
Az utolsó napon már megszoktuk a meleget és a port. Hűsölni ültünk be a Malátabárba, ahol a Tatto workshop keretében megismerhettük a tetoválás történetét. Majd egy ismét nagyon korainak tűnő koncertre sétáltunk át a Nagyszínpadhoz. A continua
Nagyon szerethető lenne a SZIN, de az utolsó este betelt nálam a pohár. Pedig ezen a napon voltak a legjobb koncertek. Ezen a napon voltak a legtöbben. És mégis úgy éreztem magam, mint egy zebra, aki alig várja, hogy lecsaphasson az oroszlánokra. A continua
Mao! Mao! Avagy lőjétek tarkón ezt a fesztivált, mert látszik, hogy nagyon szenved. A második napon is olyan meleg volt, min ha a nap minden erejével csak a SZINre sütne és a világon máshova nem. Kevesen voltak, a fellépők jók(?), de magyarok. A szegedi underground előadókat (Szegediek állítása szerint) teljesen kihagyták a fellépők sorából. És mindenkinek az az első mondata hozzám: „Ááá! Tavaly jobb volt, sokkal többen voltak.” A continua
Diana King király a zenében, és ötösre vizsgázott alázatból is. A fesztivál legjobb koncertjét láthattuk tegnap este a SZIN-en a SZIN színpadon. Tényleg megSZINezte mindenki éjszakáját. Úgy ragyogott, mint egy csillag az égen. A continua
Akadálypályának bizonyult a SZIN minden együttesnek, aki azt hitte eljön ide és leszedi a mannát. Mivel itt csak tűző nap és sivatagi vihar várta azt a bandát, aki eljött, és könnyűsétát tett volna a siker csarnokába. A continua