Kolumbiai cool hipsterek és a szenvedő romlás virágai

Kinek mi jut eszébe Kolumbiáról? Román színű zászló, hegyek, foci, kávé, drogbárók, Shakira, esetleg Marquez? Nos, nekünk mostantól a Choc Quib Town. Magyarországra nem igazán jutnak el a térségből zenekarok hazánkba, nagy kár. A Sziget utolsó napján aztán...

share
kapcsolódó linkek
- Sziget Fesztivál
- Choc Quib Town

Öndefinícióként hip-hop zenekarként határozzák meg magukat, de élőben vegyesebb, autentikusabb a kép, már csak a zenekari megszólalás miatt is. Dob, bass, gitár, szinti, kongák, egy női, egy férfi énekes és a gizda kinézetű szintis aki néha előjön Mc-zni.

Nem jönnek zavarba, hogy nincs teltház, az első szám után bevonják a közönséget énekléssel, vagy jobbra - balra sétáltatással, karlendítésekkel vagy leültetéssel. Színes forgatagot képeznek a színpadon, belakják teljesen. Okosan vegyítették és modernizálták a hagyományos kolumbiai ritmusaikat, így modern tánczenét kapunk hagyományokba oltva, rappel és reggae-vel, rumbával és funkyval nyakon öntve. Az énekesek tisztán énekelnek, vidámak és jópofák. Jól is áll nekik. A ritmusaikra végig mozognak a kezek és a lábak. Soha ne feledjük: koncerten ugrálni jó (YO!) és ezt az igazságot betartatják velünk. Egy két gyengébb számot kivéve lenyűgöző produkció volt.

A nap másik nagyon várt produkciója az amerikai Cowboy Junkies volt. Alig hittem a szememnek, amikor megláttam az előzetesben a fellépő zenekarok között. A nyolcvanas- kilencvenes évek közötti amerikai értelmiségi zene szentháromságából (Pixies, Violent Femmes, Morphine) senkit nem sikerült a maga korában eljuttatni hozzánk, viszont az egy vonallal hátrábbi és nyugisabb zenét játszó C.J. –t , némi csúszással ugyan, de megkaptuk.

A koncert a csendes, ülős kategóriába esett. Érdekes módon az előadás anyagát nagyrészt régebbi lemezekről való dalok uralták. A felkonferálás után rögtön belevágtak a Sweet Jane – be, kiváló felütés. A született gyilkosok óta tudjuk, hogy a visszafogottsága ellenére pokoli erő rejlik mögötte, hála Lou Reednek. Margo Timmins mintha kijött volna a verandára a tóparti házából, olyan természetességgel viselkedett, kezében egy bögrével, melyből kilógott a teafilter. Semmi megjátszás, csak természetes gesztusok, látszik, hogy elemi közege a színpad és a mikrofon. Az énekhangja nem kopott meg, elementáris átéléssel és koncertrációval adta elő dalait.

A két gitáros (Michael. Timmins és Jeff Bird) ülő bika módjára gitározott, végig széken ülve, váltogatva a számok között a gitárokat. Doboknál Peter Timmins finomra hangolt precizítással ütötten a ritmust, folyamatosan kokettálva a az egyedül állva játszó basszeros Alan Antonnal.

Megkaptuk a teljesség igénye nélkül a Bloo Moon-t, a 200 more miles-t, a Postcard Blues-t, és a koncert csúcspontjaként a Misquided Angel-t. Még az is belefért, hogy Margo Timmins harmadszorra sem tudott belépni az egyik számba, bájosan ütötte el a dolgot, és mosolyogta meg önmagát. Visszafogottsága ellenére hatalmas dög van ebben a zenében, amely a szépség és a szomorúság zenéje egyszerre, ahogy Menyhárt Jenő mondaná : „Van ami rakendroll és van, ami nem!”

Jenei

cimkék
- 2011, Choc Quib Town, fesztblog, fesztivál, sziget

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2011. szeptember 14.

A Szigeten forgatott klipet a White Lies

A 2011-es Sziget zárónapjának főzenekaraként lépett a Nagyszínpadra az idén "Ritual" címmel új albumot megjelentetett White Lies. A zenekarnak annyira bejött a buli, hogy az ott készített felvételekből ollózták össze az új klipjüket is. A continua

2011. augusztus 17.

Jövőre 20 éves a Sziget, avagy szürrealitás és jófejség

Mint már említettük, a Sziget vasárnapi napja teljesen szürreális vonásokkal rendelkezett éjfél után. Valahogy mindenki pánikszerűen szerette volna felszámolni a fesztivált. Erről egyrészt a holland látogatók gondoskodtak, másrészt az ott dolgozók. A continua

2011. augusztus 16.

Lezárult az idei Sziget! Így láttuk...

Lezárult az idei Sziget, ahol állítólag 385 ezer ember fordult meg egy hét alatt. Bár azt gondolnánk, hogy ez rengeteg, elméletileg csak pár ezerrel több, mint a tavalyi látogatószám, így nem sikerült rekordokat dönteni. Ám, így is Európa egyik legnagyobb fesztiváljai közé tartozik. Lássuk, mi hogyan éltük meg az utolsó napot. A continua

2011. augusztus 16.

Sziget-ártatlanság

Egészen minap délutánig, maximum kirándulni voltam a helyszínen, de a fesztivál valahogy kimaradt az életemből. De végre én is felragasztottam a karszalagomat, és átléptem a kaput. Az idén „nagykorúvá” vált fesztiválon, én is elveszítettem a „sziget-ártatlanságomat”. A continua

2011. augusztus 15.

Sziget pro és kontra

Egy 33 éves, 18 éve jelen lévő, nőnemű lény listázása Kelet-Európa legnagyobb fesztiváljáról. Természetesen az alaptétel, hogy „régen, minden jobb volt”, de megpróbáljuk bebizonyítani, hogy nem feltétlenül ilyen egyértelmű a helyzet. A continua