A Sziget második napján nem volt nehéz eldönteni, hogy melyik koncerteket válasszuk, mert vagy annyira nem volt érdekes egy sem, vagy pedig több jó zenekar volt egy időpontban. Mindegy, az élet és a fesztiválszituáció általában döntésre kényszerít, így csak sodródtam az árral.
És ha már sikerült egy ilyen patetikus bevezetőt összedobnom, akkor megpróbálom szabadosabban összefoglalni, hogy én mit láttam/hallottam a Sziget második napján. A közelmúltban kaptam kézhez a Pluto negyedik albumát, ami felett nagyjából két hétig ültem és csak azt tudtam rá mondani, hogy ez rohadt jó, de hogy lehetne egy oldalban leírni?! Ezalatt volt, hogy naponta négyszer meghallgattam tehát, amikor a K-hídon befelé sétáltam és az arra szűrődő dobszólóból és kettő kihallatszódó szóból rájöttem, hogy ők lépnek fel épp az MR2 Színpadon, jött a felismerés, hogy a bőrömbe ivódott a zenéjük. Sajnálatos módon ekkor még kommunális ügyeinket intéztük, tehát két szám ereéig csatlakoztunk a koncerthez, ami jónak tűnt, de fájóan kevesen voltak rajta.
Itt döntöttük el, hogy a La Roux nem nagyon érdekel minket, de nagy örömünkre az A38-Wan2 Színpadán épp a Xiu Xiu készülődött. El is felejtettem, hogy ez az a helyszín, amit régen csak a szaunának hívtunk, 1000 fok és nulla levegő. Bár egy ventilátor be volt kapcsolva. A koncert jó volt, bár teljesen másképp szól élőben (meglepő), mintha csak itthon hallgatnám. Itt sikerült azt is kijelentenem, ha Ákos külföldön zenélne, tuti ilyen zenét játszana, mint ők. Mindenesetre a „fú, de nagyon jó érzés” elmaradt, de nem volt rossz koncert.
Itt kóvályogtunk el a Rock-Metal Nagyszínpadhoz, ahol épp a 3 Feet Smaller fejezte be a koncertjét. Naiv kívülállóként csak az fájt, hogy nem kaptam dobverőt, bár addig a pillanatig a zenekar létezéséről sem tudtam, de ezt el lehet könyvelni annak, hogy ebben a zenei stílusban a tudásom fejlesztésre szorul.
Viszont, ami pozitív érzéseket keltett bennem, hogy én voltam az egyetlen aki visszatérve a Wan2 Sátorhoz felismerte a De Jeugd van Tegenwooordig zenekar két tagját is. Ők egyébként hollandok és valószínű azért játszottak aznap, mert a fesztivál látogatóinak nagy része abból az országból integrálja magát. Mindenkinek ajánlom a Get Spanish című számukat. Persze a koncertjükre már nem jutottunk vissza, viszont szép számmal terjesztettem a nevüket magyarok körében.
Akik viszont mostanában folyamatosan jó színvonalon játszanak, az az Irie Maffia. Csütörtökön sem ez volt másként. A legjobb az, hogy már játsszák folyamatosan a közelmúltban megjelent új EP-jükről a számokat, így egyhuzamban ment le a Bloodshot Eye a The Beast és a Pretty Little Thing is, amik nem feltétlenül a megszokott hangzást hozzák, mint ami eddig jellemző volt a csapatra. Ettől függetlenül, sokkal jobban tetszik ez a három szám, mint az eddigi összes és élőben a legjobb.
Innen rohantunk át The Chemical Brothers-re, de érzésem szerint ez mára már lerágott csont. Sokkal okosabb emberek mondanak róla kritikát nálam, szóval legyen elég annyi tőlem, hogy jó volt. (És így könnyedén átsiklok a felett a tény felett, hogy nyomokban van meg a koncert).
Amire viszont egy kicsit muszáj visszatérni az a Kasabian. Tavaly nálam eljátszották azt a lehetőségüket, amit megadtam nekik, miután egy borzalmas koncerttel örvendeztettek meg minket. Idén szintén rengetegen voltak szkeptikusak velük kapcsolatban és iszonyatosan kevesen voltak a koncerten. Mondjuk, hogy egy fokkal jobb volt, mint a tavalyi produkció, de szerintem jövőre már ne hívjuk el őket, mert tök felesleges.
Nincs semmilyen szóviccem a Szigettel kapcsolatban, szóval egyszercsak vigyétek ki anyátokat is!
A 2011-es Sziget zárónapjának főzenekaraként lépett a Nagyszínpadra az idén "Ritual" címmel új albumot megjelentetett White Lies. A zenekarnak annyira bejött a buli, hogy az ott készített felvételekből ollózták össze az új klipjüket is. Tovább
Kinek mi jut eszébe Kolumbiáról? Román színű zászló, hegyek, foci, kávé, drogbárók, Shakira, esetleg Marquez? Nos, nekünk mostantól a Choc Quib Town. Magyarországra nem igazán jutnak el a térségből zenekarok hazánkba, nagy kár. A Sziget utolsó napján aztán... Tovább
Mint már említettük, a Sziget vasárnapi napja teljesen szürreális vonásokkal rendelkezett éjfél után. Valahogy mindenki pánikszerűen szerette volna felszámolni a fesztivált. Erről egyrészt a holland látogatók gondoskodtak, másrészt az ott dolgozók. Tovább
Lezárult az idei Sziget, ahol állítólag 385 ezer ember fordult meg egy hét alatt. Bár azt gondolnánk, hogy ez rengeteg, elméletileg csak pár ezerrel több, mint a tavalyi látogatószám, így nem sikerült rekordokat dönteni. Ám, így is Európa egyik legnagyobb fesztiváljai közé tartozik. Lássuk, mi hogyan éltük meg az utolsó napot. Tovább
Egészen minap délutánig, maximum kirándulni voltam a helyszínen, de a fesztivál valahogy kimaradt az életemből. De végre én is felragasztottam a karszalagomat, és átléptem a kaput. Az idén „nagykorúvá” vált fesztiválon, én is elveszítettem a „sziget-ártatlanságomat”. Tovább