3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Sziget 2011

2011. augusztus 15. | Gerta Rauss

Sziget pro és kontra

Copyright:

Egy 33 éves, 18 éve jelen lévő, nőnemű lény listázása Kelet-Európa legnagyobb fesztiváljáról. Természetesen az alaptétel, hogy „régen, minden jobb volt”, de megpróbáljuk bebizonyítani, hogy nem feltétlenül ilyen egyértelmű a helyzet.

Fellépők:

 
PRO: Mindenképp hatalmas előrelépésnek tűnik, hogy az a Nagyszínpadon már nem Hobo-t és a Jethro Tull-t kell nézni (1. szigetes koncertem, és már akkor is lejártak), hanem igazi világsztárokat. Ezek a világsztárok néha az NB1-ből érkeznek (The National, Interpol), néha meg megkapjuk a felmelegített levest (Prodigy), és ha nem is vagyunk egy Glastonbury szinten, azért minden évben sikerül összehozni egy elég jó line up-ot.
 
KONTRA: A Sziget (saját meghatározása szerint) „A” listás fesztivál lett, emiatt, néha nem tudják, hogyan elégítsenek ki mindenkit. Nem biztos, hogy az a helyes út, ha mindenféle népségek zenéjét idehozzuk. Megkapják itt a magukét a nosztalgikusok, a tuctuccerek, a rockerek, meg a kritikusok is. A Sziget tömegfesztivál és ez a zenei felhozatalára nincs mindig jó hatással. (A Gesztiválért pedig külön egy hatalmas faszkorbács jár. Azért már, nehogy már na!)
 

Felszereltség:

 
PRO: Ha a prémium fesztivál kifejezést meg is hagyjuk a Balaton Sound-nak, akkor is el kell ismerni, hogy 19 év alatt a Sziget hatalmas változáson/fejlődésen ment keresztül. Gondoljunk csak a feketefika intézményére, ami manapság már csak elvétve található meg az ember lánya orrában, mivel egyrészt járólapokat tesznek mindenhova, másrészt locsolnak is folyamatosan. Azt gondolom idén fejlesztették tökélyre mind a fizetési rendszert (I love metapay), mind a kiszolgáló helységek, eszközök elosztását. Én idén összességében 5 percet sem álltam sorba, se toitoi-hoz, se sörért. Ez pedig jól tud esni a kényelmes szigetlakónak.
 
KONTRA: Igen jól tud esni az ember lányának, hogy nem kell sorban állnia, sőt néha még vécépapírt is talál (!!!), de ilyenkor mindig előjön az emberből a hippi meg a punk egyszerre, és megkérdi magától, hogy biztos, hogy azért jöttem én ide, hogy csillivilli vécében pisiljek? Nem lehet, hogy hozzátartozik a fesztiválozáshoz, hogy legányolódunk, lebetegszünk a végére? Nemtom…a romantikus nosztalgiázás nem az erősségem, de az biztos, hogy egy kisebb, felkészületlen fesztiválon is teljesen jól tudom érezni magam, és igen is ki tudom kapcsolni a komfort-mérőmet, ha vannak jó zenék, jóbarátok és sátrazás.
 

Személyzet:

 
PRO: A Szigeten sok minden megéltünk már a személyzettel együtt. Azt gondolom, hatalmas különbség van a kezdetek és a mostani helyzet között, de a végeredmény valahol ugyanaz, ez pedig részemről az elégedettség. A különbség az, hogy régen azért szerettük a személyzetet, mert mi voltunk ők, kedvesek, bulizósak, részegek, bénák, ma pedig azért mert profik. Én nagyjából mindkét verziótól boldog vagyok. Ami hatalmas pozitívum, hogy a szekuritisokat az évek során meg lehetett nevelni, nem ütnek már azonnal…
 
KONTRA: Sok szörnyűséget át kellett már élni a személyzet miatt, volt itt olyan, amikor drága anyukámat valami megabarom in-kal-os egyszerűen legázspray-zte, volt olyan, amikor „véletlenül” nem adott vissza a pultos 9000 Ft-ot, és volt olyan is, amikor a szekuritisok ököllel ütöttek mindent, amit értek. Nem akarok rinyálni, mert én érzem a változást, és tudom, hogy a főnökségtől jön az utasítás, hogy viselkedjenek ember módjára. Tudjuk jól, hogy a szekus mindig szekus marad, kopasz, tanulatlan, bunkó, aki szeret embereket ütni, de ha ez a hülyegyerek egy számot visel a pólóján, amitől beazonosítható lesz, akkor már nem ugrál olyan könnyen.
 

Színpadok:

 
PRO: Régen (mikor minden jobb volt! – köszönöm kislányom, üljél le, egyes) kicsit attól is volt híres a Sziget, hogy gyakorlatilag befogadhatatlan mennyiségű programot tudott ajánlani. Igenis nagyszerű volt, mikor a jazz színpad előtt fetrengtünk, vagy valami üzbég zenekart hallgattunk a Bahia-n. Volt néhány jó nagy bukta is ezeken a színpadokon, de én szerettem a válogatási lehetőséget. Amit most viszont utálok, hogy komplett zenei műfajok hiányoznak. Nincsen semmi, ami akusztikus, nincsen semmi, ami szép. Még a világzenén is az összes zenekar csak a bulizásra megy rá. Vagy én vagyok öreg, vagy túl prüntyi zenéket hallgatok, de nekem nagyon hiányzik egy színpad, ahol akusztikus, szép, csöndes zene szólna. És igen is, elvárnám, hogy itt is világsztárok legyenek, így nem kellene egy José Gonzalez-t vagy egy Hindi Zahra-t betenni egy nagy büdös sötét sátorba, és nem kellene egy Suzanne Vega-t sem feltenni a Nagyszínpadra.
 
KONTRA: A színpadok számának csökkentésével annyit sikerült elérni, hogy a program átlátható lett, ráadásul nem kell már azon keseregnünk, hogy 5 dolog van egyszerre, amit meg szeretnénk nézni. Kicsit off topic, de azért küldök egy csókot amiatt, hogy az A38 egyre közelebb húzódik a Nagyszínpadhoz.
 

Hangosítás:

 
PRO: A Sziget sztori legkényesebb pontja. Én félig süket vagyok, de akkor is el tudom dönteni, ha valami szar, ha valami úgy szól, mint a Sokol rádió. Az utóbbi 5 évben egyszerűen felháborítónak tartottam, hogy 15 darab óbudai nyugdíjas a feljelentgetéseivel sakkban tart több tízezer embert. A szervezők ráköltöttek sok-sok milliót a világszínvonalú hangrendszerre, de soha nem merték igazán feltolni (a hangrendszer tökéletes működésére a minden évben a Nagyszínpad utolsó koncertje volt a bizonyíték, valamilyen oknál fogva, azt a bulit mindig meg merték már tolni a bajszosok). A hangosítás 2010-ben érte el a mélypontot (azon belül is a Kasabian koncert kaphatja meg minden idők legborzalmasabb hangosítása címet), és ekkor a közönség már minden kritikában, minden hozzászólásban (néha egy-egy koncerten is) hangot adott dühének.
 
KONTRA: És eljő az új világ! A Sziget 2011-ben úgy döntött, hogy nem hagyja magát zsarolni, és ki fogja használni a csilliómillió dolláros hangcuccát. Persze akadtak most is halk koncertek, de összességében a legnagyobb meglepetésünkre a Nagyszínpad úgy szólt, ahogy kellett. Halleluja!
 
Íme, egy arc Újpestről, aki a Szigettel csak áttételesen foglalkozott...
 

 

Külföldiek:

 
PRO: A külföldiek hivatalosan is elfoglalták a Szigetet. Én ezt - sok régi szigetessel ellentétben – alapvetően pozitívumnak élem meg. Szeretem, hogy ők itt nyaralnak, ezért gyakorlatilag mindent lehet nekik (ugye mindannyian mentünk már úgy a Szigetre, hogy másnap dolgozni kellett menni? bleeeh). A koncertek (főleg a napsütésesek) ezerszer jobbak lettek, mert van egy közönség, akik lazák, befogadnak mindent, és nem zombiként bámulnak egy általuk nem ismert előadóra. Sokan panaszkodnak arra, hogy a külföldiek vegzálják őket, nekik csak egy kis nyitottságot és egy kis nyelvtanulást írnék fel, orvosilag.
 
KONTRA: A külföldiek annyira elfoglalták a Szigetet, hogy szerdán délelőtt az infópultban nem találtam senkit, aki magyarul beszélt volna. Kicsit viccesnek tartom, hogy a „saját” Szigetemen angolul kelljen megkérdeznem, hogy hol a bringatároló. A másik negatívum, hogy kedves nyugat-európai barátainknak egyszerűen túl sok pénzük van, meg sem kottyan nekik az itteni sör-és pálinkaár. A végeredmény persze egyértelmű, sajnos mindig túl részegek, ráadásul azt az új mókát is megengedhetik maguknak, hogy teli sörös korsókat hajítanak előre a közönségbe egy-egy koncerten. Nem szép.
 
Nem tudom, hogy a következő sztori pozitívum vagy negatívum, valszeg egyszerűen csak vicces: Az első napon, nagy büszkén felfedeztünk egy magyar zászlót a naccínnpadi zászló-erdőben, örültünk is nagyon, hogy végre a magyarok is meg akarják mutatni, hogy itt vannak. Másnap félkómásan olvasgattam a couchsurfing-es (külföldi vendégeket ingyen fogadó közösségi site) levelezőlistát, amiből kiderült, hogy a magyar zászlót a Szigeten összeszerveződő couchsurferek (tehát külföldiek) használják találkozási pontként, és általában egy dán lány lengeti a pirosfehérzöldet. Tehát nem, megint csak nem mi magyarok voltunk, akik meg akarták mutatni, hogy itt vagyunk, csak a külföldiek akartak kedveskedni egy magyarzászlózással.
 
Pedig itt vagyunk, és akármennyit rinyálunk a line up-on, a hangosításon, vagy az árakon, örülünk, hogy él, lélegzik, létezik a Sziget és bármit mondunk is év közben, úgyis ott leszünk 2012-ben is.
 
Gerta Rauss
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2011. szeptember 14.

A Szigeten forgatott klipet a White Lies

A 2011-es Sziget zárónapjának főzenekaraként lépett a Nagyszínpadra az idén "Ritual" címmel új albumot megjelentetett White Lies. A zenekarnak annyira bejött a buli, hogy az ott készített felvételekből ollózták össze az új klipjüket is. Tovább

2011. augusztus 19.

Kolumbiai cool hipsterek és a szenvedő romlás virágai

Kinek mi jut eszébe Kolumbiáról? Román színű zászló, hegyek, foci, kávé, drogbárók, Shakira, esetleg Marquez? Nos, nekünk mostantól a Choc Quib Town. Magyarországra nem igazán jutnak el a térségből zenekarok hazánkba, nagy kár. A Sziget utolsó napján aztán... Tovább

2011. augusztus 17.

Jövőre 20 éves a Sziget, avagy szürrealitás és jófejség

Mint már említettük, a Sziget vasárnapi napja teljesen szürreális vonásokkal rendelkezett éjfél után. Valahogy mindenki pánikszerűen szerette volna felszámolni a fesztivált. Erről egyrészt a holland látogatók gondoskodtak, másrészt az ott dolgozók. Tovább

2011. augusztus 16.

Lezárult az idei Sziget! Így láttuk...

Lezárult az idei Sziget, ahol állítólag 385 ezer ember fordult meg egy hét alatt. Bár azt gondolnánk, hogy ez rengeteg, elméletileg csak pár ezerrel több, mint a tavalyi látogatószám, így nem sikerült rekordokat dönteni. Ám, így is Európa egyik legnagyobb fesztiváljai közé tartozik. Lássuk, mi hogyan éltük meg az utolsó napot. Tovább

2011. augusztus 16.

Sziget-ártatlanság  

Egészen minap délutánig, maximum kirándulni voltam a helyszínen, de a fesztivál valahogy kimaradt az életemből. De végre én is felragasztottam a karszalagomat, és átléptem a kaput. Az idén „nagykorúvá” vált fesztiválon, én is elveszítettem a „sziget-ártatlanságomat”. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky