Gyilkos nap a Pohodán! Pulp, Madness, Lamb, Imogen Heap, dEUS
A Pohoda második napja nagyon sok jó koncertet ígért, köztük régi nagy sztárokat (Pulp, Madness), aktuális bolondokat (Battles, Santigold), és személyes kedvenceimet (Lamb, Imogen Heap, dEUS) is.
A 2. napon természetesen 5 órakor érkezett az első fullasztó, sátorolvasztó hullám, és 7-kor a menekülős rész. Az aszfaltfesztivál egy igen pozitív dolog, mert pl. korántsem lesz olyan mocskos az ember, mint a Szigeten (vagy mondjuk egy állandóan sárban dagonyázó VOLT-on), de azt el kell fogadni, hogy kora reggel már menekülni kell a sátorból az iszonyatos hőség miatt, és hogy a nap nagy részét a területen kívül kell tölteni valami kocsmában, egy Kofolás vagy Staropramen-es napernyő alatt. Így is tettünk természetesen, volt sör, gulás, ami „nem csirka” és borovicska, mert az csak gyógyszer (újonnan szerzett szlovák barátaink legalábbis így interpretálták, aztán kidőltek a fűben).
A szombati program ismeretében, csak egy félelmem volt, hogy nem fogom tudni befogadni azt a hihetetlen mennyiségű jó zenét, amit a szlovákok összedobtak nekünk. Kezdtük a nagyszínpadon az egyik régi nagy kedvencemmel a dEUS-al (még hogy nem vagyok nosztalgikus, hazudós!), és itt most következik sok, húúú meg haaa, mert egy fantasztikus koncertet nyomtak a balgák, egy béna eső próbálkozással, majd egy enyhe orgazmust okozó szivárvánnyal a háttérben. Ha egyszer a jól öltözött (csííínos, ez a jó szó) belgák elkapják az ember grabancát, akkor többé nem engedik, onnantól bólogatni kell megállás nélkül, és megbabonázva nézni az ultimate frontembert, Tom Barman-t. Nagyon húzós régi számok, kellemes tinglitanglik, és néhány új dal, amik a meglepetés ereje miatt talán még nagyobbat ütöttek. Csillagos 10-es!
Innentől kezdve a tudósításom még inkább átmegy szubjektívbe, mert ettől fogva teljesen hanyagoltuk a nagyszínpadot. Szlovák nagyzenekar helyett Battles (matek-rock, őrült dobossal, a kisszínpadon, nagyon lelkes közönség előtt) Pulp helyett, Santigold (totális bolondulat) és Junip (totális nyugalom), majd Madness helyett Imogen Heap és Lamb.
Imogen Heap esetében sajnos képtelen vagyok bármilyen kritikai hangot megütni, mert a ma élő asszonyok közül az egyik legzseniálisabb előadónak tartom őt. A mostani koncertet is az első pillanattól az utolsóig lélegzetvisszafojtva kellett nézni. Az átlátszó műanyag hangversenyzongorába helyezett szintetizátor, a színpad közepén elhelyezkedő fa, melyről mindenféle csilingelő hangszerek lógnak le, az őrült professzor frizura, a nyakmerevítős ruházat és a sok-sok sztorizás csak mind azt a tény támogatja, hogy Immy-nek olyan különleges hangja van, amit 1 millióból fel lehet ismerni. A végén egy kis parasztvakításnak még volt egy enyhe szintetizátor-gitár szóló, á la 80-as évek, és egy katartikus Hide&Seek.
Jöhet a következő.
Sok idő nem volt a regenerálódásra, mert következett a Lamb akik (a Portishead mellett) a zenetörténet egyik legtökéletesebb visszatérő lemezével (5) felszerelkezve jöttek vissza Trencsénybe a 3 éve elmaradt koncertet bepótolni. A színpadon az eredeti 2 tag mellett még egy bőgős volt jelen, és egy állandóan a semmiből előbukkanó road. Az eleje kicsit halkan kezdődött, gyakorlatilag jobban hallottuk Andy csujogatását élőben, mint a hangfalakból, de aztán megtekerték a volumét, és jöhettek a régi és új számok váltakozva, most már gatyalebegtető basszussal és hangerővel. Volt probléma-elterelő stagediving, néhány hónapos, besorolhatatlan műfajú nóta (Butterfly Effect), 15 éves sláger (Gorecki), mindenki himnusza Gabriel, és új himnusz Wise Enough, részemről sírva.
A vége felé Andy kicsit túlcsavarta a basszust, ezzel kinyírta az egész színpadhangosítást, de amíg szereltek a szerelőemberek, addig ő legalább beugrált a közönségbe.
Legnagyobb meglepetésemre még mindig nem teltem be zenével, szóval eltrappoltunk egy teljesen bolond francia punk zenekarra, a Paris Suit Yourself-re, hát ez is...megérte na...
A Pohoda utolsó napja még mindig sok jóságot ígért (PIL, Peter, Björn&John, Israel Vibration, M.I.A), de igazából minden arra futott ki, hogy a Portishead hogyan fog teljesíteni. Kapunk egy fáradt nosztalgia koncertet, vagy életünk nagy élményében lesz részünk? Tovább
Idén is fogtuk sátrainkat, a hasfogó gyógyszereket, na meg a fülünket, és kiköltöztünk 3 napra a Trencsény mellett található Pohoda Fesztiválra. Szubjektív beszámoló következik 2011 legjobb fesztiváljáról. Tovább
A fesztivál túladagolás időszakában a MyMusic megsúgja a kedves olvasóknak, hogy melyik lesz a legmenőbb buli idén. Igen, a szlovákiai Pohoda az. Tovább
Idén mintegy kétszáz koncert és egyéb kulturális program között válogathatnak az érdeklődők a Pohoda fesztiválon, melyet július 7. és 9. között rendeznek meg a trencséni repülőtéren Szlovákiában. Tovább
