A nehézkes szálláskeresés, az előre vetített elbombázott szar idő és a számomra lesújtó második nap line upja sem vette el a kedvemet Soprontól és a VOLT Fesztiváltól. Sőt! Tulajdonképpen megújult erővel futottam neki a 2011. évi VOLT Fesztiválnak, amely ahogy azt szokta, beváltotta a reményeimet, amint mosollyal az arcomon gondolok vissza erre a hétre.
Jó dolog a VOLT Fesztivál nulladik napjára leutazni Sopronba. Ja, csak praktikus okokból természetesen, hiszen jó, ha lehet haladni az országúton. Amúgy is tök jogos a kérdés: vajon miért nincs kiépítve az autópálya Sopronig?
Fogas étterem
Ezen a bizonyos kedden egy sajnálatos ténnyel kellett szembesülnöm, miszerint a Baross úti Diákotthon mellett álló kedvenc éttermem, megszűnt étterem lenni. Bevittem az ismerőseimet, hogy megmutassam milyen is a jóféle konyha Sopronban, erre a csaj azt mondta, hogy nem tud ételt adni, mert megszűnte magát a konyha, de szívesen rendel nekem pizzát. Kösz! De, aztán természetesen nem maradtam jó kaják nélkül. A fesztivál második napján, úgy döntöttem pihenőnapot tartok és körbenézek Sopron belvárosában, ahol kaphatok napisajtót, egy jó feketét és talán valami megfelelő éttermet is. A néhány feltérképezett étterem közül, végül a Fogas nyert. Előbb ugyan beígértek egy harcsával és ikrával/tejjel megbolondított halászlevet, de csalódnom kellet, mert végül kiderült nincs belsőség. Nem baj, jöhet a B-verzió, azaz a húsleves és a marhapörkölt. Ahogy Woody Allen mondta egykor, az édesanyám hasában éreztem magam ilyen jól utoljára, amikor megettem. Gondjaim is voltak a szállásra visszavergődni, miközben gyanakvóan fürkésztem az égen megjelenő kb. lila színű felhőket.
A helyi erők mindent tudnak
A nulladik naphoz tartozik egy taxis, aki előbb arra hívta fel a figyelmet, hogy ne parkoljak ott, ahova leállítottam a kocsit, mert simán megbüntetnek, ugyanis mindenhol fizetni kell. Na, most én próbáltam kifigyelni, hogy hova dobhatnék be pénzt, de azon a környéken nem is találtam fizető automatát. De, ettől függetlenül még le is bilincseltek volna a hírek szerint. Sebaj! Átálltam. Nem elég, hogy Budapesten konkrétan az összes erre megbízott faszi engem akar megbüntetni, még Sopronba is követtek. Amúgy még jó néhány információval ellátott, ez a jó fej taxis. Hiába, a helyiek mindig jobban tudják, mi történik körülöttük. Szóval néhány „Úgy érzem jó hatással van a város életére a VOLT Fesztivál” szöveg után elmondta, hogy ennyi munkájuk még sosem volt nulladik napon, mint idén. A bennfentesek úgy tudták, hogy 3x jöttek többen, mint például tavaly. Ez azért nem kicsi szám ám. Főleg, hogy ez a nulladik napi sátrazókból állt eddig leginkább, de most valahogy ez is megváltozott kicsit. Lehet, hogy kinőtte magát a VOLT? Sajnáltam azokat, akik szerencsétlenségükre közel 4 órát várakoztak a sátrukkal, hálózsákjukkal, polyfoamukkal (vagy mijükkel) és hátizsákjukkal ácsorogtak a bejáratnál, a megfelelő átvizsgálás miatt. Szóval, amikor első köreimet róttam a Lővér kempingben, hogy feltérképezzem a tavalyihoz képest a változásokat, hát jó nagy tömegbe botlottam, pedig azon az estén még a Nagyszínpad sem üzemelt. Nagy sikere is volt azoknak a zenekaroknak, akik ezen az estén léptek fel, hiszen, ha kb. semmit sem csinálnak is tombolt volna, a kiéhezett VOLT Fesztiválozó. De, a Budapest Bárra és a Magna Cum Laudéra nem mondhattuk, hogy semmit sem csináltak, bár a Mező Misin mindig azt érzem, hogy mindjárt elalszik a színpadon.
In Memoriam radiocafé 98.6
A nulladik napi feltérképezés egyik roppant szomorú mementója, a sok-sok éve nagy sikerrel, helyből tudósító, speciális stúdiót, valamint külön színpadot is üzemeltető, a közelmúltban elhalálozott radiocafé 98.6 hiánya volt. Bár, a Voltfolió egy díjjal próbált némileg kedveskedni a néhány hónapja gusztustalan körülmények között megszüntetett rádió, utcára söpört és sokhavi jogos járandóságukért hiába kuncsorgó egykori dolgozinak, vagy akár a rádió által képviselt, tulajdonképpen utolsó mohikán szellemiségnek, sajnos információim szerint kb. senkinek sem tudták átadni, hiszen nem volt keretük leutazni Sopronba. 2010-ben még hatalmas sikerrel koncertezett a kiadója születésnapját ünneplő Kruder and Dorfmeister vagy az idén új (régi) énekesnővel felvonuló Parov Stelar Band a radiocafé 98.6 színpadon, míg a rádió tagjai még mókázva gyártották a műsorokat, a fesztivál egyik csomópontjánál felállított látványstúdióban. A két éve még nyereséges rádió, jelenleg halott és ahogy a dolgok állnak, nincs olyan erő, amely feltámaszthatja, így szomorú szívvel, de el kell búcsúznunk mindattól, amit ez a rádió képviselt. Sok sikert Timi, Mick, Sirály és Tibi Love, Roni, Puzsi, Tüsi, stbstb... Jó volt veletek!
Fesztiválkártya
A nulladik utáni első naphoz kicsit aztán nehezen jutottunk el, hiszen az éjszaka nem múlhatott el néhány Fény és sör nélkül. Amúgy a Fény sajnos megint drágább lett. Úgy hallom a Fishing On Orfűn is az volt, de hát így is volt elég igény, tehát felesleges nyavalyogni. Nyavalygásra eleinte ott volt a fesztiválkártya, amit – ahogy minden új dologgal szemben – utáltak is az emberek. Aztán, amikor valahogy tök értelmes ritmusban, aprókeresgetés, majd visszajáró várás nélkül teltek el a bulis órák, szépen megbarátkozott vele mindenki. Az utolsó nap azonban volt ezzel a dologgal némi zűr, hiszen az utolsó nagy koncert után, szokás szerint elindult az embertömeg hazafelé és bizony mindenki egyszerre, a fesztivál kellős közepén próbálta visszaváltani a kártyán maradt pénzt. Vissza kellett, ugyanis kurvára nem lehet tovább vinni a következő fesztiválra, bár jobban végig gondolva talán ez így is van rendjén. Végül is egy totál más rendezvény, totál más elszámolással. Szóval a tömeg megrohamozta a fesztivál területén lévő, főleg szem előtt lévő pénzbeváltós/kártyáratevős bódét és lett nagy tumultus, amely kissé rontotta a VOLT, addig meglehetősen kellemes összképét. Az emberek elkezdtek türelmetlenkedni, meg minden hülyeség, ami ilyenkor lenni szokott. De, mint ahogy sok-sok éve már, ez a fesztivál is különösebb botrány nélkül ért végett. Semmi kötekedés, semmi bunyó, csak szépen mulatozó fiatalok, akiket nem érdekelnek a balhékat kereső arcok. Reméljük, a Balaton Sound is nyugodt marad, bár, ott minden évben kitör valami súlyos rendbontás, gondolom a helyi, Balaton parti erős, apró hatalommal bíró, nyilván csupa legális virágost üzemeltető kellemes arcnak köszönhetően. Jobb is az ilyet kerülni és ne is beszéljünk róla! Bár, attól mert nem beszélünk róla még létező probléma...
Közel egy héttel a VOLT Fesztivál lezárása után végiggondolni az ott történteket szinte lehetetlen. Bár a line up nem feltétlenül volt a legütősebb, mi mégis rettenetesen jól éreztük magunkat. És az ötödik VOLT Fesztiválomon az is megtörtént, ami még soha: normális ágyban aludtam. Seguir
Miután kellőképpen kiröhögtünk magunkat a Thirty Second To The Mars rajongótáborán és megtudtuk, hogy a koncertjük végén van egy szeretettánc szerűség, eldöntöttük, hogy abban az időpontban a legmesszebb szeretnénk tartózkodni a VOLT Nagyszínpadától. Volt helyette más, nem kell aggódni. Leginkább Hiperkarma... Seguir
A VOLT Fesztivál pénteki napján kevésbé hatott meg Moby jelenléte, így más alternatívák után kellett néznem. Összességében volt lehetőség bőven, viszont én inkább tini korom szellemét szerettem volna megidézni, így az Inmedo & Drink Bar kínálatából választottam. Na, meg a Soerii&Poolek... Seguir
Helló, szia, hogyvagy? Igyál, van pálinkám! Egész héten kinn vagy? Te is kész vagy teljesen? Honnan jöttél? Itt szinte mindenki, akit megkérdeztem pesti. – Körülbelül így lehet összefoglalni a hogyan ismerkedjünk fesztiválon kisokost. Seguir
A VOLT utolsó napján éreztem, hogy az MR2 Színpad lesz az én terepem, így lecövekeltem azon a részen, hogy a kedvenc és számomra megunhatatlan zenekaraimat hallgassam. Azért a 30 Seconds to Mars se maradt ki, ahol Jared Leto meglepetéssel szolgált, mert idén még visszatérnek Magyarországra, ők ugranak be Amy Winehouse helyére a Szigeten. Seguir