2011. április 14.
Bevallom őszintén, én nem Shakespeare miatt mentem el az előadásra, elsősorban Sena-ra voltam kíváncsi, illetve a behatárolhatatlan zenei kompozícióra, amit a MüPa oldalán beharangoztak, de nagyon örülök, hogy ott voltam, mert az előadás rengeteg gondolatot elindított bennem. A Shakespeare-szonettek szenvedélyesek és elkeserítőek, ugyanakkor úgy mutatják meg az emberi lét méltóságát és szépségét, hogy láttatják annak összes árnyoldalát, és az ember ráébred: a sok rossz ellenére éppen ezért érdemes élni! Úgy érzem, nem csupán egy előadás nézőjeként vettem részt az előadáson, hanem találkozhattam a költészettel – és ezt az alkotóknak nagyon köszönöm!
A másik dolog, amit ajánlani szeretnék egy filmes vállalkozás, a versmob 0411. A mai huszonéves generáció kalandja ez az irodalommal: az alkotócsapat lelkes fiatalokból áll, az akció non-profit, a cél pedig a film eszközével lefordítani, mit jelent a költészet 2011-ben.
Az alkotók 44 költőt kérdeztek meg arról, hogy számukra mi a költészet, hogyan működik, és mi a célja. A Sopronban, Győrben, Pécsett, Szegeden, Szajlán és Budapesten forgatott felvételek 50 órányi anyagából végül egy 44 perces dokumentum filmet készítettek. Olyan napjainkban is alkotó költők beszélnek mesterségükről, mint Kemény Lili, Karafiáth Orsolya, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Lovasi András, Kányádi Sándor és Závada Péter – és ez csak pár név a válaszokat keresők listájából! A kérdezők Gyaraki Dávid és Sarlós Dávid voltak, a vágó Hájos Zsolt. A válaszok pedig magukért beszélnek; megint csak megerősítik: ahány ember, annyi vélemény, nincs egyetemes jó vagy rossz, nincs két egyforma individuum. A film természetesen 2011. április 11-én, a Költészet Világnapján debütált, azóta megtekinthető a versmob oldalon, valamint a honlapra egy 10 perces rövidfilm is felkerült, A virrasztás, amelynek zenéjét DJ Bootsie írta.
versmob 0411 from versmob on Vimeo.
Nem is kell olyan elszántnak lenni, ha az ember irodalmi élményre vágyik. Vannak még, akik nem feledkeznek meg a múlt nagyjairól, és még mindig lehet új értelmezéssel színesíteni egy-egy klasszikust. A kérdés csak az, hogy megtaláljuk-e ezeket a finomságokat. Nekem most kettőt sikerült.
Török Kati