2011. március 22. | Anikó

Kishúgra és Oi Va Voi-ra táncoltunk a Gödörben

Március 19-én a Gödörben nem volt helye az esős időjárás okozta rosszkedvnek. A Kishúg és az Oi Va Voi mindent megtett azért, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mából és egy hatalmasat bulizzunk! Ezt a célt csont nélkül elérték!

Szombat este a lépcsőkig érő sor kígyózott a Gödör pénztára előtt. Mi már bentről néztük, hogy a sor csak nem akart fogyni, kb. 10-ig rendületlenül érkeztek a zenerajongók.

A Kishúg kezdte a bulit, talán nem szükséges Szalóki Ági színpadi fellépéséről és lenyűgöző énekéről túl sokat mondani, hiszen mindenki tudja, hogy erről csak ódákat lehet zengeni. A pörgősebb dalok tökéletesen illettek a zenekarhoz, a Rocky-nál például nehéz lett volna eldönteni, hogy mi vonzza jobban a tekinteteket: a színpadon ugráló Szalóki Ági vagy az önfeledt tombolásba zuhant közönség. Maga a Kishúg, azaz Szalóki Ági és Borlai Gergő közös zenekara egy nagyon izgalmas színfolt a magyar zenei életben. Aki most a Gödörben látta őket fellépni, az ezen túl tutira nyomon fogja követni a Kishúg koncertek időpontjait.

Az est fénypontját, az Oi Va Voi-t már zsúfolt sorokba tömörülve vártuk, az egész koncert olyan sodró és magával ragadó volt, hogy a brit zenekar a rajongóik számára garantáltan meghozta a tavaszt. Hogy már második számként elhangzott a Waiting – ami az egyik kedvencem –, az egész bulit egy zenei szeánsszá tette.

Az Oi Va Voi tagjai úgy bánnak a hangszerekkel, mintha több száz éve játszanának rajtuk. Bridgette Amofah és Stephen Levi hangját élőben hallgatni olyan élmény, amire évek múlva is úgy emlékezhetünk vissza, mint az egyik legdöbbenetesebb és leggyönyörűbb koncert pillanat. Kevés énekesnek van ilyen hangi adottsága, és nem fogták vissza magukat, mikor arról volt szó, hogy lehengereljék a tömeget. Először a Refugee alatt volt közönségénekeltetés, amivel az egész zenekar elégedett lehetett, mert mindenki beleadott apai-anyait.

A koncert közepe felé Bridgette már annyira otthon érezte magát a Gödör színpadán, hogy a cipőjét lerúgva táncolta végig a buli hátralevő részét. Nemcsak a közönségre volt szinte ráírva, hogy durván élvezik a bulit, a zenekar tagjai is örömzenéltek. Ismét nagyon közvetlenek voltak, és csakúgy sugározták magukból az életerőt. Talán pont a pozitív és lendületes koncert miatt maradt ki a műsorból az általam nagyon várt S’brent Szalóki Ágival. De egy ennyire súlyos dal - amelynek akár napjainkban is lehet aktualitása - nem is illet bele ebbe a programba. De szerencsére a Travelling the face of the globe c. album javát hallhattunk a Gödörben!

A koncert annyira jó volt, hogy DJ Kanada Káosz műsorának csak az elejét hallottuk, mert úgy gondoltuk, hogy jobb lesz az Oi Va Voi dalaival a fülünkben távozni a Gödörből. Az, hogy elhozták nekünk ezt a zenekart egy ilyen borongós márciusi napon, szinte mindent megért! És az Oi Va Voi megígérte, hogy idén még visszatér hozzánk!

Anikó