2011. február 8. | Doroszlai Beáta
Újabb koncertet adott a Korai Öröm 2011. február 5-én szombat este a Gödör Klubban a Dwa Bratanki Fesztivál keretein belül több lengyel csapat társaságában. A híres magyar együttes fellépése alatt különböző kontinensek hangzásvilágával dúsított különleges számokat hallhattunk, izgalmas látványtechnikával kiegészülve.
Bár már a Szeparéban is jó bulit biztosított fellépésével a Korai Öröm még januárban, a Gödörben aztán tényleg kitettek magukért. Az egyedi dallamok mellett a kreatív vizuális effektek gondoskodtak az élménydús estéről, így a bandának köszönhetően úgy érezhettük, rögtön több földrészt is bejártunk a tartalmas koncert alatt. Kihagyhatatlan elemként hazánk népies motívumaival – köztük gyerekkori kedvencünkkel, a tévében vetített magyar népmesék elején látott piros kismadárral - találkoztunk, hozzá a tipikus, Korai Örömös etnós hangzásvilággal. Egyszer-egyszer még a mulatós zenéket eszünkbe juttató hejehuják is bekerültek a dallamokba. Ezután egész messzire, Afrikába kalauzolt minket a banda, a vetítéseken végeláthatatlan sivatagot, rekkenő hőséget és tevekaravánokat mutatva, dallamaiba pedig andalító afrikai háremzenés effekteket illesztve. Később el-eljutottunk képzeletben Dél-Amerika őserdeibe is a sámánszerű kiáltások, valamint a növekedő mágikus gombákat mutató diák segítségével, de ízelítőt kaptunk talán még az ausztrál törzsi zenékből is. Mindezeket amerikai hangulatú könnyed rock ütemekbe építve kaptuk, időnként egy-egy metálosabb zenével és néha misztikus, horrorfilmbe illő hangokkal is dúsítva.
Leginkább mégis a pszichedelikus dallamok és a rock harmonikus együttélése hatották át a koncert során előadott számokat, amelyekben gyakran hallatszottak sámánszerű hörgések és kiáltások, így tudatmódosító szerek nélkül is transzállapotot tudtunk elérni, ha a zenék hallgatása közben pislogás nélkül bámultuk a végtelen, lüktető alagutakat, vagy villogó, tüzes mandalákat a vásznon.
Örömmel tapasztaltuk, hogy bár sokan eljöttek a Gödörbe, mégsem vált a hely túlzsúfolttá, így volt alkalmunk nekünk is mozogni, és közben megnézni a közönség összetételét, hogy ki-ki hogyan táncol a definiálhatatlan stílusú, különleges Korai Öröm zenékre. Felfedeztünk a rajongók között a rock koncerteken megszokott csápolós személyeket, ahogy visszafogottabb fejbillegetős embereket is éppúgy, mint goa partykat eszünkbe juttató, pattogva ugráló tagokat is, de nem maradtak ki azok sem, akik csak egy helyben, szinte szoborként állva élvezték a fellépést.
Noha a honlapokon 20:00 órai kezdést hirdettek, és félve érkeztünk 9 óra után nem sokkal, hogy esetleg lemaradtunk a koncertkezdésről, nem bánjuk, hogy végül majdnem éjfélig kellett várnunk Korai Örömékre: élménydús, egyedi buli volt, megérte kivárni a bandát!
Doroszlai Beáta