2011. február 7. | Anikó

A Kutya Vacsorája akusztikusan is jó

A Kutya Vacsorája akusztikus koncertje - melyet csütörtök este, azaz február 3-án tartottak a Millenárison – izgalmas dallamokat és a megszokottnál csendesebb, nyugodtabb bulit hozott el. Az üvegépület irodaház-szerű akvárium atmoszférájában lubickoltunk A Kutya Vacsorája legjobb dallamaira!

Az Európa Pont különleges helyszíne volt a csütörtöki koncertnek. Egyrészt nagyon érdekes légkört teremtett a klubokhoz és fesztiválokhoz szokott rajongók számára ez, a részben kávéházi hangulat. Másrészt pont emiatt a szokatlan környezet miatt kicsit feszélyezett, vagy legalábbis kevésbé oldott volt a koncert, és sokkal kevésbé tudták elengedni magukat az emberek.

Azt is meg kell említeni, hogy a színpad előtti résznél ott maradtak a székek, így néhány szerencsés ült ezen a részen, mögöttük pedig a tömeg java álldogált. A helyszín körülbelül 80 – 100 fő befogadására volt képes (legalábbis ránézésre), de ennél azért többen voltak kíváncsiak a Kutyák akusztikus koncertjére. Ők viszont már nem jutottak be. Persze ha nem részben ülő – részben álló buliról lett volna szó, akkor simán elfért volna még azok is, akik távozni kényszerültek. A Kutya Vacsorája zenéjét kedvelők közül azonban néhányan kitartottak és az üvegfalon kívülről nézték-hallgatták végig a bulit. A csütörtök esti hidegben ez azért emberpróbáló lehetett, de az igazi rajongók megugrották ezt az akadályt.

A koncert elején még mind a közönség, mind a zenekar próbált alkalmazkodni a rendezvény adottságaihoz. De néhány dal után oldódott a hangulat, bár A Kutya Vacsorája koncerteken megszokott ugrálásnak és együtténeklésnek nyoma se volt. A legmerészebbek bólogattak és egy-két sort együttdúdoltak a zenekarral. De ez sem volt jellemző. Az biztos, hogy lenyűgöző volt a jól ismert dalokat akusztikusan hallani. Nekem legjobban az tetszett, hogy a Mindenkinek saját plázát jellegzetesen zajos kezdetét áthangszerelték, és ezt a szólamot egy harmonika vette át. Meglepően jól szólt és egyedi volt ez az ismert dallam „másképp”.

Varga Livius keze be volt kötve, ennek kapcsán elmesélte, hogy mi történt vele… több verzióban is. Így a dalok közötti átvezető részekben újabb és újabb történeteket hallhattunk a kutya harapástól a kalapáccsal megesett balesetig. Inkább volt szürreális és varázslatos ez az este, mint egy izzasztó buli. De összességében nagyon jól szólt a zenekar. Az pedig a hely és helyzet pikantériája, hogy a nem dohányzó lévén a Még egy tánc egy sora nagyon is aktuálissá vált. A „simán kibírom - mondod szűrve” mondat helytállóvá vált. Simán kibírta mindenki. Sőt élvezte is a zenét. Aztán a koncert végeztével sokan igyekeztek ki, hogy a csikkerdőben fel - lejárkáljanak fülükben a záródal, a Hazudsz kutya dallamával.

Anikó