2011. január 20. | Sir DNA

Ismét post-metál koncertek a Szabad az Á-ban

2011 Január 1, Szabad az Á megnyitó

Mégis milyen mentalitás az, hogy egy szórakozóhely úgy szervez koncertet (nem is egyet, ötöt), hogy még nem száradt meg a festék a falon, és a vakolat hullik a hajunkba? Irigylésre méltó! Első utunk a pulthoz visz, hogy megtudjuk, hogy mi, merre, mennyi. Az árak kellemesek, a sör nincs agyonvizezve. Jól indul. Megtudjuk, hogy a buli 1 órával később kezdődik. Nem jelent gondot, számítottunk rá, addig is van időnk szétnézni. Egy kellemes pincehelységről van szó, két teremmel. Az egyik teremben tartják a koncerteket, a másik szinte kong, ami nem baj, hiszen nincs akkora tömeg. Viszont fűtés...na az nincs. Vagy nincs bekapcsolva.

Behangol a Dance or Die, alig 10 perc alatt. Nincs még komoly tömeg, de ez nem is az a zene... 30 másodperces számok, azokban is legalább 4 ütemváltás. Nyers düh. Hasonlít a The Locust-ra, de kevesebb benne a matek. Mindenesetre nagyon megadja a kezdő löketét az éjszakának. Cirka 18 szám után (értsd: nem több, mint fél óra) már át is adták a színpadot a Human Error-nek.

A Human Error-on látszik, hogy nem ma kezdték, és annak ellenére, hogy monotonabb a zene, már van pogó. Az énekes viszont a színpadból zenekari árkot csinál: lejön, hogy a tömeg arcába ordibáljon, viszont ezzel egyrészt elfoglalja a tánctér felét, a zenekar pedig unott fejjel „zúz”, mintha senki nem nézné őket. Mindenesetre ott folytatják, ahol a Dance or Die abbahagyta. Kellemes 45 perc után ők is abbahagyják, és jönnek a görögök...

Az I Want You Dead hű a nevéhez, mármint az eredetiség tekintetében...nem kapom a metált! Láthatóan meg vannak szeppenve, főleg az énekes, aki már színpadra lépéskor termel két hatalmas pisztolytáskát. Hogy mi nem tetszik: egy metálzenekar a színpadon él, a tagok nem egymás felé fordulva zenélnek! Nem sikerül megragadni a közönséget, ennek ellenére a pogó már megállíthatatlan, a részeg fiúknak már mindegy, csak szóljon. Mikor (végre...) lejönnek a színpadról, sokan elindulnak haza. Ők a metál bulira jöttek, a többi fellépő őket nem hatja meg.

Végre hangolnak a franciák. Az Aussitot Mort hű a francia sztereotípiához: amilyen zenéhez nyúlnak, abból valami pluszt ki tudnak hozni, amit mások nem. A dobos hivatalosan az est hőse, átjárja a post-rock érezés. Szigorú. Erre már nekem is be kell állni fejet rázni. Magával ragadják a közönséget, megy a bodysurfing. És ekkor megáll a zene, az énekes pedig így szól: „Bocs srácok, nem tudunk nektek többet játszani, mert valami elromlott, és nem tudjuk mi az!”. Általános csalódottság, de mégis vastapsot kapnak. Modern hősök.

Hosszú várakozás után hangolnak a japánok. Ők is teljes egészében azonosulnak a sztereotípiájukkal, már hangoláskor. Minden zenekar fel tudott állni 10 perc alatt, ők viszont hangolnak 45 percet. És ez nem vicc. Nyilván nincsenek tisztában a Balkán koncert-mottójával: „Jóazmán’, csak kezdjétek!” Ők ragaszkodnak a stúdióhangzáshoz, a tömeg pedig egyre türelmetlenebb. Viszont mikor elkezdik, mindenki beleremeg. 3 gitár lefedi az ember által észlelhető összes frekvenciát. Feltölti a fejünket. A tömeg bevadul, eldurvul a bodysurfing, enyhe pogó, headbang, heringparty. Egy a gond: pár barom konfettit dobál, amivel nem lenne baj, ha folyamatosan nem sikerülne közvetlen közelről arcon küldeni az énekest....miközben sikítozik. Egy másik úriember pedig buborékfújóval célozza meg a zenekart, és áztatja el nem csak őket, de a felszerelésüket is. Nem nagyon örültek neki, de nem szóltak, hagyták mulatni a magyart. Elégedetten, csuromvizesen távoztunk a helyszínről.

Sir DNA