2011. január 18. | Anikó
Vasárnap este a Diesel Klubban lépett fel a Negative. A vadonatúj Neon című albumának lemezbemutató koncertjét láthatták az oda látogatók. Illetve ennél jóval többet, mert rendesen odarakta magát a finn zenekar. Előttük pedig a Moulin Rose zenélt, méltó indítást adtak az estének.
A Negative új Neon című albumának lemezbemutató turnéjának magyar állomása a Diesel Klub volt. Néhány szó elöljáróban erről az albumról… Igazából a Neon minden dala profin összerakott, slágeres glamrock szám. Egy az egyben minőségi, meglepetésektől mentes album, amely könnyen meghozhatja az áttörést az együttesnek a még jelentősebb ismertség érdekében. Ezért a koncertre látogatók sem kockáztattak túl nagyot, mert könnyen emészthető, mégis színvonalas sláger rock dallamok töltötték be az estét.
A buli legelején – mikor még csak várakozás volt – a füstgépet próbálgatták a helyszínen. Ez azért volt jó jel, mivel a későbbiekben a buli alatt is használták. Mégis megbizonyosodhattak volna előbb is a működésről, mert így olyan füst lett, hogy azt sem vettük volna észre, hogyha Jonne Aaron, a Negative énekese a színpadon rögtönzött sztriptízt tart. De a füst elillant és aztán bele is csapott a húrokba az előzenekar a Moulin Rose. Számomra ismeretlenek voltak, sőt, azt sem tudtam, hogy létezik itthon olyan zenekar, ami ilyen profi glamrockot játszik. Kijelenthetem, hogy egy rajongóval többre tettek szer. Egy dalt kell mindenképp kiemelni a műsorukból, ez a Sexy Bitch. A feldolgozás nagyon ütött. Azon kívül, hogy teljesen beleillesztették a saját stílusukba, jó humorérzékre is vall ez a dal. Nagyon bizarr és állati, ahogy rockként elhangzik a „She’s nothing like a girl you’ve ever seen before” rész. Mr. Guetta irigykedhet!
A Moulin Rose koncertje után gyorsan előkerültek a Negative színpadi kellékei is. A csontvázzal díszített mikrofonállványok, a tollakból összeeszkábált műpálma.
Ekkor már sejteni lehetett, hogy nagy tömeg nem lesz, bár ezt szerintem senki sem bánta. Ahogy meg is jegyezték mellettem, „elég karcsú volt a tömeg”, mert körülbelül annyian voltak, mint egy közepesen ismert magyar zenekar koncertjén. Ez csak azért volt furcsa, mert a Negative egy sorban említhető a Rasmussal és a HIM-mel, akik azért mind a mai napig elég sok embert meg tudnak mozgatni.
Ettől függetlenül a zenekar konkrétan berobbant a színpadra, az új album egyik legjobb számával, a No one can save me tonight-tal. Ez azért rendesen megadta a koncert alaphangulatát. Ezt hatalmas tombolás követte, például az End of the line c. videóklipes dalra. De a Blood on blood hangzása is nagyon ütött, az előkerülő csörgőkarika még inkább hozzátett. A Moment of our love pedig a lendületes refrénjével gyakorolt hatást.
Egy fantasztikus akusztikus blokkal is megörvendeztetett mindenkit a Negative. Ennek a legszebb része minden bizonnyal a Still Alive volt, amit Jonne egyedül a színpadon egy akusztikus gitárral adott elő. Persze a közönség is a segítségére volt. Egyébként jellemző volt a koncertre a tömeg megénekeltetése, gyakran egy-egy dal között Jonne rögtönzött egy dallamot, melyet viszont akart hallani. Javarészt sikerült is, bár egyszer előfordult, hogy olyan dallamot hallottunk, amit ha jól vissza tudtunk volna adni, akkor mi is egy zenekar frontemberei lehetnénk.
A Negative megígértette a jelenlevőkkel, hogy mikor újra jönnek Magyarországra – ennek időpontját, még nem lehet tudni -, akkor mindenki ismét ott lesz. Ezután a koncert után ezt szerintem mindenki bizton állíthatja!
A visszataps után a Love that I lost-tal jött vissza a zenekar, ami élőben is nagyon jól szólt. A buli zárásaként a Neon Rain ment le a háttérben, míg a fiúk meghajoltak és elbúcsúztak a közönségtől. Ezeket a sorokat is zárja egy idézet a Neon Rain-ből: „We have all seen the start! And we will all see the end! But what happens in between is all that matters, my friend!”
Anikó