2010. december 20. | -gabriella-
December 18-án a Gödörben lépett fel a Malacka és a Tahó, illetve a Vad Fruttik. Tudjuk mi is, hogy ez egy furcsa kombináció, mindenesetre ez nem csökkentett sem a koncertek értékéből, sem pedig a minőségéből, így azt lehet mondani, hogy a két zenekar működőképes együtt. Többek között évet is értékelünk.
Kezdjük az elején, bár az viszonylag unalmas lenne, mert abban csak pár fröccs szerepelne, amit még a koncertek előtt fogyasztottunk el. Szóval induljon onnan a történet, hogy megérkeztünk Gödörbe, ahol már javában a színpadon volt a Malacka és a Tahó. Első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy nincs sor a Gödör előtt. A második meg akkor, amikor 10 körül még nem is voltak sokan. De mindegy, szeretjük a családias koncerteket, szóval nem aggódtam. Meg amúgy sem volt jó idő. De ez itt még csak naiv gondolat volt, hogy majd biztos nem jönnek az emberek.
Tehát Malacka és a Tahó. Én bevallom, hogy életemben nem voltam még koncertjükön, sőt nem hogy a helyszínen nem tartózkodtam a közelében sem. Érdekes első tapasztalat volt, nem mondom, hogy rossz, de nem az én világom. Mindenesetre tetszik a közeg, amit magához vonz és egyébként, amit hallottam az jó volt. Ezen az estén kiderült az is, hogy ki 2010 legnagyobb rajongója – Tóth Bettina - amiért értékes, Malackához kapcsolódó ajándékokat vehetett át. Egyébként annak, hogy ő nyert számomra nem volt meglepetés faktora, mindenesetre innen gratulálunk, jó tudni, hogy a kitartó koncertre járás meghozza a gyümölcsét.
CD-ket pedig bármikor szívesen elfogadunk.
És akkor Vad Fruttik. Ez szerintem lassan itt a MyMusic-on sem lesz nagy titok, hogy talán az ő koncertjeikre járok a leggyakrabban. Ennek sok oka van, senkit nem untatnék ezzel. Annyit már az elején leszögeznék, hogy rég voltam ennyire jó hangulatú bulijukon. Aznap hallottam, hogy a Vad Fruttik egyik nagy szerencséje, hogy feloszlott a Kispál és valószínű az utánuk maradt űrt ők fogják kitölteni. Szerintem ez innentől kezdve mindenképpen pozitív, ha már úgy tekintenek rájuk, mint Lovasi nagy múltú zenekarára. 2010 az ő évük volt és nekem erről mindig az jut eszembe, amit még régebben Likó Marcell mondott, hogy náluk a harmadik lemez után jön el az igazi áttörés. Azt hiszem, ez így 100%-osan igaz, már csak azért is, mert született egy olyan sláger, aminek az a címe, hogy Lehetek én is. Meg aztán most egy olyan, hogy Nem hiszek. Ez az a két szám, amit orrba-szájba játszottak idén a rádiók és amivel végre sikerült egy sokkal szélesebb körhöz eljutni. Ennek tudatában már nem meglepő, hogyha „izomból” megtöltenek egy Gödört. Mert, hogy mire kezdtek már lassan teltház volt. Azt kell, hogy mondjam, hogy az aznapi tracklist elég jól lett összeállítva. Mentek a régi nagy kedvencek és az új album dalai is, az Embergépért pedig külön köszönet, mert most hallottam másodszor élőben és így azért sokkal ütősebb, mint itthon pakoláshoz hallgatni. Előzetesen beígért meglepetés a Sárga zsiguli longstep verzióban való átdolgozása volt, ami egyébként annyit takar, hogy a lakodalmas feldolgozás után elkészült hozzá egy dubstep átirata is.
Ahogy néztem, ez eléggé bejött a közönségnek. Én nem vagyok nagy fan-ja ennek a dalnak, de ebben a kiszerelésben számomra is fogyaszthatóvá tették és talán az egyik legviccesebb motívuma volt az estének. Emellett persze, nyilván az új Nekem senkim sincsen, a Lehetek én is a legnagyobb adu ász, amit mondjuk nem érdemes a koncert elején eljátszani, mert talán ezt várják a legtöbben. Szóval a közönség egyszerre ordította, hogy lehetek én is az az egy, és szerintem ilyenkor el is hiszik, hogy tényleg. (Amúgy meg miért ne?) Szóval teljesen korrekt lezárása volt ennek az évnek és talán az egyik legjobb koncertjük volt, amin idén voltam. Most a hangosítással is minden rendben volt, bár volt egy pillanat, amikor azt hittem megsüketülök, de így jár az, aki a hangfal mellett áll végig.
A későbbiekben Vida Tóni szórakoztatta a közönséget, ez bennem semmilyen nyomot nem hagyott, de ezt írjuk a fröccs számlájára. Összességében erre az estére mindenki kaphat 10 pontot.