2010. december 20. | Sir DNA

Trademark venti: Tankcsapda turnézárón jártunk

Megszokott rock&roll koncerthangulatban telt el az este: villanygitár, sör, izzadt férfitestek, enyhén túlsúlyos lányok. Egymást követik a slágerek, ami vagy azért van, mert tényleg mindegyik az, vagy mert aki szereti a Tankcsapdát, annak minden szám  sláger.

Évek óta nem voltam Tankcsapda koncerten, épp ezért volt kihagyhatatlan a tunézáró a Symában. Már a bejáratnál elfogott a nosztalgiázhatnék, ugyanis 13 éves koromban pont a Tankcsapda volt az első komoly zenekar, aminek eljutottam a koncertjére. Semmi nem változott, mindenkin csapda-póló, vagy sál, józan ember nincs a környéken, a tömeg refréneket skandál. Gyors átvizsgálás, és már bent is vagyunk. Minden szép és jó, de várná az ember, hogy a Tankcsapda 21 éves fennállása óta összegyűjtött annyi rajongót, hogy megtöltse a csarnokot. Mindenesetre vannak fanok itt szép számmal, 16-tól 50-ig. Az átlagéletkor mégsem éri el a 20-at. Na, velük sem öregszik együtt a rajongótábor...

Még egy-két perc „Tank-csap-da!”, aztán jön Lukács, és indul a pogó. Vakít a fénytechnika (ami ’80-as éveket idéző lilás-rózsaszín, magyarul eléggé oda nem illő és ocsmány), durran egy-két pirotechnikai elem nagyjából a zenével egyhanban. Viszont nincs mozgás a porondon, olyan esetlen a színpadkép. Nem is sikerül nekik megfogni a tömeget az első 1-2 szám alatt, ekkor jött az elmaradhatatlan „Sziasztoook!”, majd felzendül a „Bárány”, és ezzel kezdetét vette az időutazás, sorra jöttek a régi számok, egyre jobban közelítve ’89-hez. Nem maradtak el viszont az új számok sem, a kötelező slágerek megvoltak mindenhonnan, legyen az „Rio” vagy „Minden jót”, „Legyen az ördögé”, vagy „Ez az a ház”, mindenki hallott olyan számot, ami a kedvenc albumáról való.

Ahogy azt megszokhattuk a zenekartól, az egészet Lukács hangja és a dalszövegek viszik (itt idézném Kőváry Gábor, a Lincoln zenekar volt énekesének véleményét: „...a Lukács egyébként nagyon jó énekes, csak kevés hangot tud.”) Mindenki, köztük én is nem egy számnál teli tüdőből préseltem a refrént. A számok között Lukács sikeresen spanolta a közönséget, kicsit sokszor ismételte a „szájbab@szott” jelzőt, de aki erre nem villázik, az ne hallgasson rock&rollt.

Sokan bírálják a Tankcsapdát, hogy egyre inkább a tizenéves korosztálynak zenélnek, és egyre bugyutábbak a szövegek. De ez miért probléma? Annyiban megegyezhetünk, hogy ők egy ugródeszka-zenekar, amiről mindenki indul, jobb esetben tizenéves korában. A szövegek kemények, az a 3 akkord még bővel elég, csak legyen mellé szóló meg ráspolyhang. Azok a fiatalok, akik végigtombolták szombaton a koncertet, ugyanazt az élményt kapták, mint amit Te, vagy én kaptunk, mikor először hallottuk a Lukácstól, hogy „Sziasztoooook!”

Sir DNA