2010. augusztus 17. | Fedor Nóra
A 2007 óta vártunk az ismétlésre a brit Kasabiantól, akik a Muse előtt melegíthették be a nem kis tömeget a Sziget utolsó napján. Nagy volt az érdeklődés, még nagyobb a lelkesedés – az eredmény azonban megosztó.
A világszerte hihetetlenül sikeres brit bandával kapcsolatban mindig is kétségeim voltak: működik-e ez az egész produkció élőben? Ahogyan például 2006-ig a dEUS-ban is kételkedtem – csak éppen ők meg is győztek. Egy lemezen zseniálisan megszólaló, hol glambe, hol pszihedeliába kalandozó, izgalmas csapat inkább való zárt stadionokba, mint fesztiválokra – de az is világos, hogy ennyire azért luxus lenne válogatniuk. Így viszont az is luxus kategória, hogy egy ilyen szinten elismert és rajongott formáció egy előzenekarnak is ciki színvonalon szólaljon meg – a Muse előtt, a Nagyszínpadon! Ha idejében felismertük volna a slágerszámokat, még elviselhető is lett volna a dolog, de sajnos ez se mindig jött össze. Egy Kasabian tribute zenekart láttunk, egy karakter nélküli, erőlködő valamit, amit még a legnagyobb elfogultsággal sem nevezhettünk Kasabiannak. Lagymatag és vontatott műsor, napszemcsikkel helyettesített tökösség és önbizalom. Nagyon kár, hogy 2007-ben nem volt hozzájuk szerencsém a PeCsában, mert jelenleg egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ez gyakori eset lenne ennél a zenekarnál. Kenhetjük az Iron Maidenen is besült hangosításra, de szerintem ennél azért többről van szó, arról nem beszélve, hogy az utánuk követező Muse a tökéletesnél is jobb volt. Végtelenül sajnálom, hogy az egyik legizgalmasabb brit favoritom nem lett más, csak egy strigula…
Fedor Nóra