2010. augusztus 15. | nemfoci

Sziget perverz alapon, avagy: mennyi a tarifa?

Gerillákkal és franciákkal persze nem csak a filmeken találkozhat az ember – manapság az is elég, ha egy napra kilátogatunk a Szigetre. Azonban egy dolgot ne felejtsünk el otthon hagyni, és ez pedig: a PÉNZ! Ideális esetben egy bankrablás is kevés lenne, ha úgy isten igazán bele szeretnénk csapni a lecsóba. Sajnos, én ez utóbbit jobban preferálom – vannak is belőle szép számmal balesetek. Kicsit zavar, hogy lassan minden magyar fesztivál olyanná kezd válni, mint egy jól futtatott prosti. Egy nagy baj azonban van: EGYRE KEVÉSBÉ AKAR MINKET KIELÉGÍTENI!

Kicsit sem gondolom magamat parasztnak, amikor kijelentem: hogy itt valami nagyon el lett kúrva. Már Sopron sem VOLT olcsó, Zamárdiról pedig nem is beszélve, de az, amit a Sziget így, önmagában produkál költségvetés ügyileg, az asszem túl megy az átlag magyar által belátható határon. Én nem tudom ki, mennyit keres, abszolút nem is érdekel, tudom, hogy kapitalizálódunk – talán részt is veszek benne –, de szerintem böcsületes úton esélyünk sincsen rá (mármint a nagytöbbségnek), hogy ezt kölcsönök, vagy hitelek, vagy durva spórolás nélkül megússzuk.

Jól esik a fejlődő világ, csak az a tré, hogy már megint nélkülünk fejlődik.

Na, de most ugrik a magyarmajom a vízbe!

Arról ugye beszélnem se kell, hogy az ötvenkét ruganyos karszalag, ha nem is simán, de hamisítható, és ha jól emlékszem; voltak már ilyen hírek valahol az elmúlt hetekben. Az pedig egész más tészta, hogy mióta a sziget: Sziget, azóta több száz „hippi” magának festegeti a napi karszalagot. Ugye-ugye, most mát mind tisztábban láthatjuk, hogy mire is jó az a sok festék, meg kifestő készlet, amit amúgy már a Fesztiválon is be lehet szerezni. Sok ész nem kell hozzá, csak egy ügyesebb „grafikus”, aki két sör között megpingál vagy tizenkettőt. Persze, ehhez is kell egy bemenős napijegy, hogy aztán végig bent maradhass – és mostanra már ez is leegyszerűsödött, hiszen tizenegy után: csak (!) hatezer magyar forint a tarifa. És ez az egész komédia pont úgy néz ki, mintha a boldog honfitársak (nagy kaszálós örömükben) nappal le akarnának rúgni, este meg mégis csak felsegítenének a (nagybetűs) lóra.

És ez még csak – mint egy szumó meccsen – a bent maradás kérdése.

Az, ami bent folyik (és itt akár a szeszkóra is gondolhatok): az kérem, minden túlzás nélkül qrva drága. A pocsék-csapolt öcccá, a konzerves hatnegyven – és ez még csak az olcsóbbik – a másik típus hétötven (jó, hogy nem már nyocccáz), tovább nem is folytatom – a tömény meg a duplája. Szóval, hogy tisztességesen berúgjak; az legalább egy húszas, de (a szerdára emlékezve) legyen inkább harminc. És akkor, hol van még a kaja? Persze ott vannak a marketek, ahová, ha belépsz élből külföldiül köszönnek rád – nem egy esetben vissza is köszönsz, nehogy megzavard a szegény (diák) eladót. De persze nincs ott semmi érdemleges, szóval irány a junkfood éttermek netovábbja, vagy a pörköltes-kolbászos-sültes fasz tudja hány ezerért.

De itt is jön egy kis trükk. Azt mindenki tudja, hogy a Sziget ilyenkor hemzseg a dílerektől meg a drogtól, de azt kevesebben, hogy milyen sok étel-ital érkezik a helyszínre; a (szerencsétlen?) szervezők és fogdmegjeik tudta nélkül. Nagyon sok, ezt legendákból tudom. Már látom is, ahogyan a méteres szalámik meg az olcsóvodkás üvegek átslisszolnak a szinte áthatolhatatlan erőd falán. Aztán jön még egy kis ez meg az, valahonnan (ügyesen) nyúltok egy kis áramot, és kezdődhet is (az arányokban tízforintos) főzőshow. Ez állítólag simán megjátszható úgy, hogy kevesebből gyere ki egy hétre, mint két (nappali) napijegy ára. A kérdésem csak az (bár ez kicsit perverz): hogy vajon lesz olyan pár év múlva, mikor majd az afrikai dílerek helyett a magyar kolbászcsempészeket viszik bilincsben a félelmetes őrszobára? Végül is, a tököm tudja.

Egy valami azonban bizonyos, mert erről több „nagyöreg” is beszélt, hogy régen nem ilyen árakon és nem is ilyen igényre folyt a Sziget. Valahogy másabb volt, valahogy magyarabb, inkább mindenkinek szólt, mint egyáltalán nem nekünk. És véleményem szerint az a hibás, aki ennyire egyértelműen külföldre prostituálja. Ezekért, a gyönyörökért (amit egyébként a Sziget nyújt) szinte megfizethetetlen a tarifa – így aztán bele is vagyunk kényszerítve az örökös csibészségbe, ahogy ez, mint ismerjük, nálunk minden téren frankón megy.

Aztán tényleg meglepődök:
Előbb egy angol úr, majd egy jól szituált francia mondja, mikor velük beszélgetek, hogy milyen piszok drága ez a fránya, hőn szeretett Sziget. A mi Szigetecskénk. De két turistától ezt az érzékenységet azért nem vártam volna – meg is lepett, hogy két ilyen elegáns fickó panaszkodik egy ilyen szakadt alaknak, egy hajnali bárpultnál.

Először nem is tudtam, mit mondjak, majd csak ennyit: – Fel a fejjel! Vannak még gerillák! – bár lehet, hogy már ott is változik a tarifa, én azért még jövőre is szeretnék kimenni. 

nemfoci