2010. augusztus 15. | -gabriella-

Magas az egy főre jutó hülyék száma a Szigeten

Ha fesztivál, akkor az egy főre jutó hülyék száma nyilván magas, ezzel szerintem mindenki tisztában van. És amennyiben eleget iszol, akkor pedig egy lehetsz közülük. Nekem ez általában össze szokott jönni, úgyhogy szolgáljon mindenkinek például az én történetem a Szigeten.

Fesztiválra azért járunk, hogy szórakozzunk, meg úgy érezzük, hogy emberek között lenni jó, és még ki is tombolhatjuk magunkat, de természetesen sosem árt a mértékletesség. A csütörtöki napon még vihar sem volt, sőt a szervezők nagyon szépen megoldották a sár kérdést, ugyanis tengerparti hangulatot idéző homokkal szórták fel az egész területet (azt most hagyjuk, hogy pl másnap, hogy nézhetett ki), szóval érdekes volt, hogy  váltam egyedül olyan sárossá, hogy azt hihették iszapbirkózó vagyok. Sikerült ugyanis megtalálni a Sziget egyetlen egy pocsolyáját, ami az egyik angol wc előtt volt, és abba belecsúszni, majd elmerülni, és rángatni, hogy a cipő ne ragadjon bele. Azt nem szeretném elképzelni, hogy a vízen kívül mi egyéb is keveredhetett a porral, de nyugtatom magam, hogy ez biztos nem olyan volt. A cipőt, amikor hazaértem felgyújtottam és felszórtam sóval, biztos, ami biztos alapon.

A másik kellemetlen élmény egy koncerten, több szempontból is, ha valaki huhuuu-zik vagy az angolban wohooo-zik, így aztán az még cikibb, ha van egy szám, ahol a tömeg közepén egyedül te teszed meg. Sajnos ez velünk most előfordult, mert akkor már eléggé lendületben voltunk, hogy úgy mondjam, és olyan szinten extázisba jöttünk, az egyik dalnál, amikor bejelentették, hogy az következik, hogy kicsit jobban elengedtem magam, és elkiáltottam magam a tömeg végén, hogy wohuuuuuuu, mire jó páran hátra fordultak, hogy ki is ez a hülye. Végül is van ilyen, de jobb az, ha nem tűnsz ki a tömegből és úgy bulizol.

Ezen a napon elkeveredtünk az MR2 Színpadhoz, ahol Barabás Lőrincék játszottak, ami egyébként a maga nemében nem volt rossz, pont annyira volt pihentető, mint amennyire kellett. Az esti mászkálás után, újból ahhoz a színpadhoz keveredtünk, a barátnőm gondolta eszik egy hot dog-ot, nekem meg eszembe jutott, hogy tök jó lenne, ha találkoznánk egy mr2-es bennfentessel, mert lenne egy kérdésem hozzá. Imám meghallgattatott, ugyanis a mellettünk ülő asztalnál volt egy fiú, akinek a nyakában ott lógott a PASS. A következő beszélgetés zajlott le. „Héééé, mr2-es srác, héééé mr2-es srác.”, szünet, semmi reakció, de hallottam, hogy páran az asztalnál Lőrincnek szólítják, így gondoltam megpróbálom, háta így. „Héééé, Lőrinc, héééé, Lőrinc”, szünet nulla reakció, a barátnőm mellettem csak annyit mondott, „Gabi, kussolj, ez a Barabás Lőrinc”. Én megértem, hogy ki ő, de azért válaszolhatott volna, sajnos azért őt nem felismerni szép teljesítmény, főleg, hogy eléggé markáns jelenség, és kb. kilométerekről be lehet azonosítani.

Mindenesetre, remélem mindenki átesett már hasonlókon a Szigeten, hogy másnap legyen min röhögni.

-gabriella-