2010. augusztus 15. | Fedor Nóra
A Sziget harmadik napja kitűnő magyar felhozatallal kecsegtetett – legalábbis látszólag. Az EZ Basic, a Nemjuci, a The Carbonfools, a Heaven Street Seven és a Kiscsillag váltotta egymást az MR2 Színpadán, külföldi fellépőkkel párhuzamosan versenyezve a hazai közönség figyelméért. Mi ebből a sorból Szűcs Krisztiánék koncertjére értünk oda.
Mitől lesz jó egy 25 ezredik Heaven Street Seven koncert? Mondhatnánk: attól, amitől pl. egy 25 ezredik Quimby, de ezzel még nem kerültünk közelebb az igazsághoz. Egy végtelenül unalmas napot lassan magunk mögött tudva ülünk a fűben a Hol van az a krézi srác alatt, számolgatjuk (egy kezünkön!), hogy mire volt érdemes egyáltalán benézni aznap, és közben azon gondolkozunk, hogy amit látunk/hallunk, az tulajdonképpen tetszik-e - úgy igazán. Nem tudjuk eldönteni, de komolyan! Ami szörnyű. Kitűnő prezentálás, hibátlan előadás, ismerős arcok és dalok, még csak nem is egy szarrá játszott setlist – mégsem tudnám azt mondani, hogy élveztem ezt a koncertet. A Heaven Street Seven tagjai már sokat megjárt, elismert figurák, végzik a dolgukat a színpadon, 15 éve ugyanazzal az elhivatottsággal (és talán lendülettel is) - magyarul minden tiszteletünk az övék. Ezen a péntek estén azonban már kezdett átütni a fásultság azon a bizonyos szitán, volt az egész műsorban valami rejtett és hihetetlen unalom. Egy fáradt és kiábrándult közönség (legalábbis amilyenek mi voltunk aznap) abban a reményben helyezkedett kényelembe a magyar nagyszínpad előtt, hogy végre valami stabilan jó koncertet láthat – de nem jött be. A lagymatag hangulat átragadt az előadókra is, még egy sort sem lehetett jó ízűen együtt énekelni a Szűccsel, mert a dalokat javarészt versben mondta el. Kicsit olyan volt az egész, mint maga az idei Sziget: semmit sem bízunk a véletlenre, hozzuk a jól bevált és megszokott sémákat, kicsit fásultan, de mégis bólogatva, bízva a (garantált) sikerben.
Fedor Nóra