2010. augusztus 15. | Fedor Nóra

Egy hardcore-trance koktélt, rázva, nem keverve – olyan Enter Shikarisan!

Az angolok valahogy mindig egy lépéssel/ötlettel előrébb járnak – ezt még a legnagyobb kultúr-sznobok is elismerik. De hogy kellő elmebetegséggel körítve is komolyan vetessék magukat, majd megcsinálják a szerencséjüket, az már kevésbé jár kéz a kézben. Az Enter Shikari a Sziget-fesztivál idei felhozatalának legpozitívabb meglepetése volt.

„Miért nem kaptak ezek Nagyszínpadot?” Hangzik a kérdés sokadszorra a szánkból péntek este az MTV Headbangers Ball-ban, ahol 85 fokban aszalódtunk töménytelen mennyiségű külföldi között – Enter Shikari koncerten. A hardcore és a trance már önmagukban is kellően megosztó műfajok, ha pedig a kettőt összekeverjük, akkor valami egészen perverz dolgot kapunk, gyanítottuk tehát, hogy nem sok magyarral fogunk találkozni a sátorban. De hát a magyar egy későn érő típus. Pedig a „happy-hardcore” története kb. 2003-ban indult, amikor ez a 4 régi haver összeült, hogy alkosson valamit, amire még nem volt példa a zenei életben. Manapság amúgy is a stílusok extrém keveredésének korszakát éljük, de ez a lépés talán minden eddiginél merészebb volt. 2007-re az Enter Shikari a szó eredeti értelmében vett indie szcéna éllovasává nőtte ki magát Angliában, első koncertjük óta már bejárták a fél világot, a szaksajtó pedig piedesztálra emelte őket. Mostanra ért el hozzánk az ostor csapása, és még így se övezte akkora honi érdeklődés a bulit, legalábbis ami a közvetlen környezetünket érintette a sátor bejárata-keverőpult tengelyen. Hihetetlenül energikus, fékevesztett buliba csöppentünk, a közönség - a banda őrült koncertjeiről szóló pletykákkal ellentétben - egészen kulturáltan tűrte és adta elő az extázist. Bár az is igaz, hogy egy-két izmosabb hardcore-betétnél nem kívántam volna magam az 5. sorba… Egy cseppel sem volt kevésbé kíváncsi vagy izgatott az, aki lemezen már hallotta, mit művelnek a brit srácok, ergo tudta, mire számíthat - egész egyszerűen ezt a műsort látni (is) kellett! Az emberi/zenészi leleményesség határtalan, az angolok lépéselőnye pedig máig megdöbbentő tud lenni számomra. Ahol lehet, pótoljátok, ismételjétek az élményt!

Fedor Nóra