2010. augusztus 11. | nemfoci
A hétvégét Kapolcs mellett töltöttem néhány igencsak részeg népzenész társaságában. Ott is, mint már annyi helyen mostanság, felmerült az igazságok egyik legnagyobbika, miszerint: „Bohócokból és hülyékből jól állunk”. Ez jelenleg már a Sziget-fesztiválra is elmondható, hiszen szerdán (augusztus 11) a brit zenei kultúra méltán nagy „idiótáit” köszönthetjük a Nagyszínpad berkeiben – szóval, ladies and gentlemans, here’s The Toy Dolls...
Ha a punk, mint zenei irányzat szóba kerül, (az amerikai The Ramones után) természetesen a brutálisan állat brit brigádokra gondolunk. Ki ne ismerné a Sex Pistols-t, The Exploited-et, vagy a fent említett, ökörködéseikről elhíresült The Toy Dolls-t. Asszem nem esem túl nagy túlzásokba, ha azt feltételezem, hogy a ’70-es ’80-as években a punk irányzat oly mértékben fertőzte meg a szigetországi toplistákat és a zenerajongók hallójáratait, hogy szinte asszimilálódott, beivódott a vérükbe, azóta is együtt lélegeznek vele, szinte folklór.
Michael „Olga” Algar osztaga tett is róla, hogy mindez így legyen. A sunderland-i quartett 1979-es megalakulása óta, minden elképzelhető eszközzel a poén kritériumaira hajaz. Egyrészt a kezdetektől botrányos ruháikkal és hajviseleteikkel, másrészt hihetetlenül bugyuta szövegeikkel és előadásmódjukkal. Igazi nagycirkuszosok a hősidőkből.
Aztán, hogy még kicsit hájpoljuk a punkos attitűdöket, itt van egy másik példa is, ami asszem magáért beszél: az időközben trióvá lett banda (amelyben már csak Olga az egyetlen eredeti tag) az utóbbi évtizedekben tizennégy dobost és tizenkét basszerost emésztett meg. Azért ez sem kis teljesítmény, ahhoz képest, hogy ezek az átalakulások egyáltalán nem mentek a minőség kárára. A zene nagyon profi, az előadásmód, pedig utánozhatatlan – kicsit hasonlít egy reszelős brácsával kísért részeg dalolászáshoz.
Szóval, aki részesülni szeretne a brit könnyűzenei folklórjának egyik alapvető lényegéből, annak abszolút kötelező a szerda délutáni (?) megjelenés a Sziget Nagyszínpadnál, a Nagycirkuszban. Én már ott leszek spiccesen – az, tuti –, és te?
nemfoci