2010. július 19. | Vincze Zsófi - DSLgi®l
Ez a csütörtöki Hegyalja nagyon beütött. Természetesen a Groove Armada miatt mentem le, de nyilván mást is láttam hallottam...adta! Persze mindenkinek más adta a legnagyobb élményt Tokajban, de hát lehetek annyira egoista, hogy én magamra veszem a dolgot és úgy veszem, az Armada nekem játszott!
Tavaly úgy volt, hogy a Thievery Corporation helyett jönnek a Balaton Soundra. Aztán úgy, hogy igazából csak Dj szettel, és nem is a Nagyszínpadra. A vége az lett, hogy nem is jöttek. Ezt akkor nagyon sajnáltam, de így utólag jobban örülhetünk, hogy idén jöttek. Hogy miért? Mert időközben megjelent a „Black Light” című albumuk, ami szerintem mindent visz. Bár vannak rajta viszonylag fölöslegesnek mondható számok (persze csak egy-kettő), nekem ezzel a lemezzel váltak az egyik kedvenc bandámmá a Groove Armada.
Már délután leértem Tokajra, hogy legyen időm körbeszaglászni a fesztiválon. Első utam a Leszrádiósokhoz vezetett, akik a Hegyalján minden évben élőben közvetítik az eseményeket (www.leszradio.hu). Én is rádióztam velük régen, szóval jó volt újra látni a srácokat, sajnos mire odaértem már csak zene szólt, pedig gondoltam végre megint kezelésbe vehetem a mikrofont, de ezt most bebuktam. Sebaj!
Az első dolog, amit meg kellett tanulnom, hogy hogyan is működik az élet ezekkel a re-poharakkal, ugyanis a csapolt söröket, visszaváltható, műanyag poharakba kapod. A pohár 200 magyar forint, ami lejön a soron következő söröd árából és láss csodát, hajnalban nem volt tele a tér eldobált műanyag korsókkal, jobban mondva elvétve sem láttam kettőnél többet. Respect tehát a kitaláló(k)nak! Ezt mindenhol be lehetne és kellene is vezetni.
Mivel Armadáék este 11-kor kezdtek, elnéztem ide-oda. Voltam például Carbonfools koncerten, ami szerintem tökjó volt, egészen az utolsó számig, ahol is valami súlyos csaj elkezdett fent a színpadon “táncolni”, valami (jobb esetben) bikini féleségben, majd smárolt az énekessel meg akivel csak lehetett. Nem tudom, hogy ez a műsor része volt-e, ha igen, akkor öreg hiba volt. Szóval minek kellett ezt, most komolyan? Sem a csajok, sem a csávók nem élvezték a látványt, legalábbis mi biztos nem…
Továbbá, az egyik srác ajánlására belekukkantottam a Budapest Bár performanszába. Volt ott ugyebár Lovasi, Német Juci, stb... Ott aztán nagy volt a tömeg, nyomtunk egy két “keringőt”, én például jól beleléptem egy pocsolyába, így az este további részében csak az egyik pár cipőm maradt fehér (hajnalra semelyik). Újabb sebaj!
Aztán, egyszer csak eljött a várva várt pillanat. Haverommal beszaladtunk a közönség legközepébe és már megint annyira jól időzítettünk, hogy abban a pillanatban el is kezdődött a koncert. Az énekesnő, valami idióta nagy színes-galléros sztreccs ruhában nyomta, de úgy, hogy (normál esetben kinevetem az ilyet) csodálattal néztem az előadásmódját, a néha furcsa lépéseit. Természetesen hallhattuk a „My Friend”-et és sok dal volt az új albumról (Paper Romance, Look me in the Eyes Sister, Time and Space, Not Forgotten, Won’t Kneel, ...), ami tök jó, és ezt is vártam. Sajnos, pont a History-t nem nyomták le? Ezt máig nem tudom feldolgozni, ennél már csak az lett volna durvább, ha a „Superstylin”-t nem kapjuk meg, de azért olyat nem tesznek ők velünk. Lement uccsó számnak, a visszatapsolás után és igen, megvolt amiért jöttem, megkaptam, amit akartam. Koncert után egyenesen azt éreztem, hogy a lelkemet is kitáncoltam.
Leülés, sör következett, de tudtuk, hogy még nem punnyadhatunk be, hiszem Krafty Kuts már elkezdte a maga zenélgetését nem messze. Hát, oda is vágott nekünk egy brutált, olyan tört ütemekkel, hogy öröm volt hallgatni, amit csinál és akármilyen fáradt voltam, vittek a lábaim. Az este következő pár órája ködbe vész, sokan elfáradtak, mert ők nem egy napra jöttek le, mint én. Így hát hajnalban visszamentem egyedül a tuc-tuc színpadhoz, mert már a sátorból hallottam az ütemeket, és láss csodát, Ludmilla zenélt nekünk. Ütős volt nem is aludtam, ott voltam kb. fél 7-ig…
Kellemes csalódás volt, hogy mivel ez nagyon nem egy elektronikus fesztivál, ezen az éjszakán keményen szeletelhetett, aki akart, nem is tudom meddig, mert hazamentem a 7:50-es vonattal.
Ez volt az első, de biztos, hogy nem utolsó Hegyaljám. Remélem jövőre is beszerveznek valami Groove Armada-féle fellépőt! Ott leszünk!
Vincze Zsófi