2010. július 17. | Fedor Nóra
Egy újabb, röhejesnek hangzó probléma adódott - de meg tudjuk magyarázni! Az EFOTT második napjának tapasztalatai alapján csak minket zavart a tény, hogy egy Quimby koncerten manapság nemigen érhetnek bennünket meglepetések, maximum, ha azok Varga Líviusz szájából érkeznek.
Ha a Quimby neve feltűnik egy fesztiválon (ami mondjuk nem a Sziget), akkor szervezői szemmel az a nap már meg van mentve, túl nagy baj nem történhet. Ez eddig még oké, viszont mi van akkor, ha valaki már képtelen elviselni, hogy kívülről tudja a számlistát? Valami ilyesmi szituáció adódott esetünkben is, szégyen nem szégyen, úgyhogy további lehetőségek után kutattunk. Meg is találtuk a megfelelőt a közelben: Annimal Cannibals, Táncdalsátor! Két éve volt szerencsém látni ezt a produkciót a Volt-on, vokalistalánnyal, igazi klasszik-slágerekkel, jó poénokkal és hatalmas nosztalgia-fívörrel. Még magam sem gondoltam volna, hogy mekkorát fogok szórakozni – hasonló reményekkel érkeztem. A koncert azonban rövidesen vállalhatatlan szintre süllyedt, kezdve azzal, hogy hívjunk fel pancserebbnél pancserebb embereket a színpadra free-style rappelni, és bezárva úgy, hogy fotózzuk le az elégedett DJ-t, amint egy női vállalkozó a pultja alá bújik... Qka MC és Ricsi P semmit sem változott, az egész produkció vállalható és rém vicces lenne, csak az arányérzék veszett el valahol útközben - mondhatjuk úgy is, hogy a csapat alkalmazkodott az őket befogadó táncdal-színpadhoz. Úgy döntöttem tehát, hogy visszasomfordálok Quimby-re.
A kamaszéveit taposó zenekar a mai napig óriási tömegeket mozgat meg – legyen az színházi közreműködés vagy fesztivál-koncert. Csütörtök este bárkit megkérdezhettünk volna késő esti programjáról, 90%-ban azt a választ kapjuk, hogy „Quimby”. Ez a banda jelenleg három embertípust érdekelhet: azt, aki már nagyon rég látta őket, azt, aki még soha nem látta őket, és azt, aki velejéig fanatikus, és az említett probléma nem zavarja. Lehet, hogy sarkított a megállapítás, de a mi véleményünk az, hogy a 30Y vagy a Kispál példáján okulva egy ilyen kaliberű zenekartól igenis elvárhatja a közönség, hogy kreatívan állítson össze egy főműsoridős fesztivál-számlistát, és ne csak egy jó fej „Választhattok”-kal tudja le a spontaneitást. Mérgelődhetek ezen a világ végezetéig, akkor sem tudom azt mondani, hogy rossz koncert volt, hiszen ezek a lassan közhelyessé játszott Quimby-dalok a mi generációs himnuszaink közé tartoznak.
Fedor Nóra