2010. július 19. | Fedor Nóra

Elszaladt a ló a kedvenc Zsigulinkkal - Vad Fruttik, EFOTT2010

Már írtunk zenekari tündérmesékről a beharangozókban (Esti Kornél), és most itt van ehhez kapcsolódóan egy újabb versenyző: a Vad Fruttik. Az EFOTT utolsó napján csekkolhattunk, hogy is áll manapság a szénájuk.

Vegyük tehát sorra: a zenekar, aki egyetlen jól eltalált stílusú, szövegű, hangulatú számmal meghódította az egész országot. A zenekar, aki az első Szigetes koncertjén megtöltötte az egyik legnagyobb sátrat. A zenekar, akinek minden koncertjén minden egyes szám után elhangzik a „Nagyszínpad, Nagyszínpad” ováció. Ez mind-mind a Vad Fruttik biográfiájához tartozik, még ha az ilyesfajta közvetlen önajnározás távol is áll tőlük. Egy végletekig közönségbarát formáció, aki pontosan azért jutott idáig, mert jó volt a kommunikációja, meg persze a humora, tehetsége is. Azóta azonban elszalad az idő – és a ló is picit a Zsiguli alatt… Láttam anno a neten egy videó-interjút a srácokkal, ahol azt ecsetelték (csatak részegen), hogyan szoktak egymás gatyájába szagolni hazafelé a turnébuszban. Ez nekem egy közönség-kedvenc, rém egyszerű, kedves kis anti-sznob társaságtól már kezdett sok lenni, hiszen ők azért mégse rock and roll-ból diplomáznak, valljuk be. De gondoltam: egy ilyen alkalom és helyzet még nem szentírás. Aztán voltam egy-két koncerten, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy de – így volt ez most az EFOTT-on is. Már nem pacsizunk annyit a közönséggel, már nem dicsérgetjük halálba őket, mert hát tulajdonképpen jogos, mennyire odavannak értünk, és egy ilyen szinten tartó bandának már amúgy is ciki ez a sok grupi-pacsi… Be kell valljam: a szívem csücske ez a zenekar, de ha ebbe az irányba tartanak, akkor annak még nagy pofára esés lehet a vége. Ha másért nem, akkor mondjuk azért, mert elfelejtettek a nagy karrier közepette jó számokat írni… Hol van már az első lemez Rio-ja, Sárga zsiguli-ja, Forró nyár-ja és még sorolhatnám? Már a második albumra is laposodott valamennyit a dolog, így egyáltalán nem hiányoznak a semmitmondó, hatásvadász dalok (számomra a Lehetek én is erre a tökéletes példa). Hangulatokra, életérzésekre és igazi érzelmekre van szükség, ezt várja el ez a közönség. A közönség, aki inkább a zenei stíl-gazdagság, a frappánság és nem a sanzonos, üres, hatásosnak tervezett erőlködés miatt szerette meg ezt a formációt. Nem ér visszaélni a közönség szeretetével, és a koncertek hangulatával, mert az ember otthon is előveszi azt a cd-t, és hasonló élményt szeretne kapni, mint a koncerteken. Nagyon rossz, hogy ezt kell mondanom, tényleg, de: ÉBRESZTŐ!

Fedor Nóra