2010. július 17. | Lévai Tamás

Party a legszebb magyar énekes lánnyal – EFOTT2010

A tematikus fesztiválokon kívül (Balaton Sound, Electronic Beats stb.) az elektronikus zene kevés szerepet kap a nyári happeningeken. A nagyszínpadot tegnap este meghódító Neo viszont remekül képviselte a műfajt az EFOTT-on.

Ha nem is első, legrégebbi, legjobb stb. jelzőkkel operálva írjuk le a trió eddigi történetét, mindenképp elismerésre méltó a munkásságuk és a kitartásuk. Írtak már filmzenét, feldolgozták a Rózsaszín Párduc témáját, és megtanulták (mi több: meghatározták), hogy egy ilyen stílusú zenekarnak hogyan kell eladnia magát imidzs és megszólalás terén.

Egy nemrég készült interjúban a férfi frontembert, Kőváry Pétert jellemezték úgy, mint aki szíve mélyén igazi rocker. A Neo-tól nem hogy távol nem áll, de egyenesen kötelező a rockerség beemelése, a tisztán szinti-hangok mellé mindig dukál a torzított és effektezett gitár. Milkovics Matyi is végre előrébb került a szerkezetei mögül, még ha csak egy szám erejéig is. Mindig sokat adtak a látványra, és most sem volt ez másképp: ők adták az az első olyan koncertet a fesztiválon, amelynek szerves része volt a háttérben futó video- és animációs montázs. A nézők az idő nagy részében vizuális orgiát, a nemrég debütált Serial Killer mellé pedig egy kicsit a francia Justice klippje(i)re hasonlító segg-animációt élvezhettek.

Az előttük játszó Moog zenekar rajongóit a délutáni tűző nap tizedelte meg, de a földön kívülről érkezett idegenekként ható Neo-t már nagyszámú és elégedett tömeg fogadta. A lassan hűlő levegőben az első nagyszínpados party-koncertet adta idén, amely elől nem lehetett menekülni. Akit nem a lábmozgás, hanem a szemizom fárasztása izgat jobban, az is talált a színpadon neki megfelelő csemegét:  a háttérvetítést, a fénykarddá avanzsált mikrofonállványt, a zenekar extrém frizuráit és öltözékeit, vagy a legszebb magyar énekes leányt, Hodosi Enikőt.

Lévai Tamás