2009. december 23. | Bajnóczi Piroska

A Fish! 2009-es éve?

Kinek jó, kinek rossz volt a 2009-es év. Ki tudja milyen volt a Fish!-é? Egy biztos, hogy a december 18-i Dürer-kertes hangos koncert pozitív zárása az évnek. Egyrészt mert sokan voltak annak dacára, hogy másnap nem volt munkaszüneti nap, másrészt mert a táncos hangulaton még pluszban dobott egyet a színpad és a közönség közti határok felszabdalása. A közönségből hárman mentek fel rappelni, Krisztián pedig leugrott közénk szétnézni. Miért jó a hardpop? Mert bevallásuk szerint 30% popból, 20% garage rockból, 20% punkból, 20% funkból és 10% metálból van összegyúrva. Szerintem meg azért, mert könnyű és szórakoztató úgy, hogy nem negédes klisé és csöpögős gagyi. Na, így kell arányos popot sütni!

10 éves fennállásuk alatt a Fish! két lemezt adott ki, az elsőt 7 év után 2006 márciusában „First of Many” címmel, angol dalszövegekkel, az idén májusban a magyar nyelvű másodikat „Csinálj egy lemezt!” ironikus felszólítással. Elsőre azt vágná erre mindenki, hogy terméketlen együttesről beszélünk, ugyanakkor a Fish! mindig is ott volt a színtéren, válogatáslemezeken, rádiókban, fesztiválokon. Gondoljunk csak az MR2 Akusztik műsorára, ahol a Blind Myself „Lost in Time” című számát dolgozták fel, vagy az idei EFOTT-on a Music Clash-re, aminek a keretében a CopyCon-nal csaptak össze, s kerültek ki győztesen a párharcból. Itt hallhattuk Ricky Martin „Livin La Vida Loca”-ját „fishesen”. Arról van szó, hogy „feleslegesen” nem adnak ki albumot, értik ők ezen azt, hogy érjen meg és össze az anyag, az elképzelés és a hangzás.

Vannak, akik középszerűnek tartják az együttest, de az kétségtelen, hogy nagyon sokan szeretik őket. A pénteki koncerten például ajándékot kaptak az egyik rajongótól. Ők abban tűnnek ki, hogy a Magyarországon (majdnem Kaliforniában) középszerűen működő popot kiemelték és megmutatták annak igényes, élvezhető változatát. Pont azzal mondanak sokat, hogy nem szállnak szellemi magaslatokból érzelmi mélységekbe, nem „megfejtendők”, önmagukra és az egész zeneiparra reflektálnak szarkazmussal és humorral.  Szóval ez önmagát kiröhögő pop, ettől kemény és más. Semmi komoly, „csak” buli.

Ez volt az utolsó hangos koncert az évben a szilveszteri akusztikus előtt a Könyvtár Klubban, s közben a basszusgitárosnak, Binges Zsoltinak minap született meg a gyereke a legújabb videó klippel együtt a „Magasan Száll” című dalra.