2009. szeptember 23. | Bajnóczi Piroska
Az a hír járja, hogy unalmas és kiszámítható. Úgyhogy szavazásra bocsáttatik: ki erre, ki Bécsbe pénteken. A „Little Earthquakes” című albuma először 92-ben rengette meg a földet, de én amondó vagyok, hogy Tori Amos bármikor a zongora mögé ül, s kiereszti a hangját, még ha az őrült sikításba is torkollik, valami megrezzen. Lehet, hogy sokan elfutnak minél messzebbre félvén az őrülettől, de egy biztos: nyom nélkül nem marad a hangzás, mintha széttörne az üvegpohár, nem lennének, s soha nem is lettek volna rendszerek, csak szemfény vesztett rohanás a semmiből a hévbe, ami itt most a rév – Bécs, szeptember 25-én.
Idén tavasszal jelent meg a 10. lemez, „Abnormally Attracted to Sin”, s máris jön egy válogatás „Midwinter Graces” címmel, ami november 10-én jelenik meg. Tori gyermekkori metodista emlékeiből merít, karácsonyi, s más klasszikus énekeket dolgoz fel. Szerintetek? Akkor még egyszer: abnormálisan vonzódni a bűnhöz majd karácsonyi énekek. Azért ez minden, csak nem kiszámíthatóság, talán inkább úgy fogalmaznék, hogy önirónia, vagy lelkiismeret? Az ember már csak ilyen… Az erős vallásos neveltetés ellenére Tori véleménye a béklyókról:
„Mi a bűn? Nem az, amit az egyház tart bűnösnek. Bűn az, ha leértékelem saját magam, s ha megengedem, hogy más megalázzon… Az a lényeg, amiben Te, mint egy spirituális-szexuális lény hiszel, s jogod van ebben hinni. Nincs szükséged arra, hogy a családod, vagy a vallási felekezeted jóváhagyja a hitedet, s elfogadjon.”
S mindemellett a tízedik albumról:
„A szenvedély nagy csábító, s ez a zene szenvedélyes. Még ha valaki sört is iszik, akkor is látja, hogy a vörös bor úgy néz ki, mintha vér lenne, s olyan finomnak tűnik. Muszáj megkóstolni. Jó kis régi vörös bor vagyok. Azzal, hogy hagyom magam öregedni csak finomabb leszek 2009 kezdetén.”
Szexualitás után spiritualitás, aztán fordítva, esetleg megkeverve, néha teátrálisan, majd őszintén, fura ruhákban, vörös hajjal, de mindenképp béklyóktól mentesen. S persze intellektus a szövegekben. A legfontosabb, hogy ne feszítsd keresztre magad nem, hogy mindennap, hanem egy percre se! Minek is? Élni jöttünk ide, persze ez még nem jelenti azt, hogy nem hiszünk. Tetszhet is, meg nem is, de ettől függetlenül most azért koccintsunk. Én száraz vörössel, Ti?
Bajnóczi Piroska