2009. június 25.
Ott volt az „oldalágon lötyögő”, a „ritmusra táncoló” és a „klasszikus dülöngélő” is (Serge Gainsbourgnak öltözve) a magyar intézet párizsi rendezvényén. Egy külföldi kiadó elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar DJ feldolgozásait piacra dobja. A sikeres Zene Ünnepi koncert összes elengedhetetlen kelléke.
Ez az a nap – június 21-e, vagyis a Zene Ünnepe –, amikor az emberek a legkreatívabban nyúlnak a zenéhez. Szószerint nyúlnak, hiszen minden, ami a kezük közé kerül, váratlanul zeneszerszámmá alakulhat, mint a kagylóhéj és a locsolókanna például, de nem is kell ennyire messzire menni, nem nagyok az elvárások: az is elég, ha valaki a két kezével üti a ritmust. Mégsem válik a zaj ünnepévé ez a minden sarokról szóló zene-(ricsaj)-bona, Párizs városa és lakosai egy egész éven át készülnek rá, így a megalakulása óta eltelt 28 év alatt ugyanakkora karriert futott be, mint egy jó nemzeti ünnep a nemzeti életérzés nélkül. Sőt, mondhatjuk, hogy ezen a napon inkább van nemzetközi, mint nemzeti életérzésünk Párizs utcáit járva.
Ez a klasszikus, mégis definiálhatatlan egységhez tartozás biztonságos érzése hat át bennünket a Párizsi Magyar Intézet (PMI) színpada előtt is, a Luxemburg-kert melleti park lombos fái alatt. „Maman, nem értem amit énekel!”...”Nem csoda, hiszen magyarul van” replikázik csípőből anyu francia gyermekének. A következtetés helyes is lehetne, hiszen a magyar színpad előtt állunk, mégsem az. Nem magyarul, „kisserzsiül” énekel a csapat. Másutt azt magyarázza egy Erasmusos magyar diák angol barátainak, hogy „ez az igazi szabadság, egyenlőség és testvériség, hisz a magyarok épp annyit értenek a dalszövegekből, mint bárki más.” Ezzel együtt az Egy Kiss Erzsi Zene formáció előadásával megidézi a majdnem lehetetlent: megállítja a Zene ünnepi hagyományos fluktuációt. A sokaság ilyenkor rendszerint 1-2 számot meghallgat, majd hagyja magát tovább sodorni az áradattal, hisz majd minden sarkon új előadás várja. A nagy csábító, az új és ismeretlen, a felfedezni való, a minden hű ünneplőt magával ragadó kiváncsiság ezúttal alul marad. Erzsi tündérnyelve kerekedik felül, a tömeg marad, a többi sarok még várhat. Sokáig, mert nem az Egy Kiss Erzsi Zene az egyetlen fellépő a PMI színpadán: a Deutsch Gábor/Anorganik formáció, a magyar elektro-szférában jól ismert hangmérnök és csapata legújabb lemezének, a Turning Thirty-nek lemezbemutató koncertjén szintén többszáz néző vibrált éjszakába nyúlóan.
Hogy miből lesz a Zene Ünnepe, ezt már tudjuk (kagylóhéjból és locsolókannából – többek között), de mi lesz a Zene Ünnepéből? Deutsch Gábor esetében lehet, hogy világhírnév. A DJ a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb együttesével a Space-szel – és az ő angol kiadójukkal – az együttes legújabb Best of albumának remixeléséről tárgyal. Míg ő a közönséget táncoltatja, a PMI falai közé a körözöttes kenyér és a gulyásleves vonzza be az új élményre vágyókat. Több százan fordulnak meg az intézetben is e néhány óra leforgása alatt.
Népszerű a magyar büfé, bár korántsem annyira, mint az épület halljában, az André Kertész Szalonban kiállított Vancsó Zoltán fotók. A művészt a PMI erre az alkalomra külön meghívta, hogy a Zene Ünnepe másnapján rendezett Foire Saint Germaine – párizsi művészeti vásár – által szervezett „Fotográfia éjszakáján” anyagait személyesen is – sikerrel – bemutathassa a helyi galeristákat vonzó rendezvényen.
A park fái fölött egy rezidens mereven néz az ablakon át, talán Mednyánszky René az Anorganik VJ-jének videó-képeit – a felénk rohanó Michael Jacksonokat – figyeli. Teljes a transz, a zenekar nem akarja abbahagyni, a közönség sem akarja, hogy a zenekar abbahagyja, de elmúlt éjjel egy óra, és ezzel a Zene idei ünnepe, így a technikus megadja a finom jelet: elkezdi bontani a színpadot...