2009. március 16. | -gabriella-

Bori sose volt még ennyire durva!

Péntek este Gödör. Arra lehetett számítani, hogy elég sok embert fog vonzani a „IX. Backpacker’s Spring Festival”, de hogy ennyien szerettek volna egyszerre bejutni, arra már kevésbé. Igazából az persze nem derült ki, hogy ez a security-k és a beléptető rendszer hibája volt-e, vagy csak szeretik, ha tömegek állnak a hely előtt. Ennek köszönhetően maradtam le a Kelet-Nyugat együttesről, meg félig a Vad Fruttikról, szóval az előbbinél nem fog fény derülni számomra, hogy tulajdonképpen kik is ők valójában.

Tehát Gödör előtti sorban állás, meg a hátunk mögött emberek, akik azt üvöltözték, hogy „Most maradunk le a Fruttikról!” és, hogy „Jaj ne, ez a kedvenc számunk!”. Aztán még több csalódott ember lett, amikor közölték a fél társasággal, hogy lehet hazamenni, mert a helyszínen már nem fognak jegyet kapni. Ergo, ha legközelebb ilyen lesz, hogy ennyi jó zenekar van egy helyen, akkor vegyük meg előre a jegyet!

Szóval megérkezésünkkor már bőven játszott a Vad Fruttik, akik hozták a szokásos formájukat, tehát jó koncert volt nagyon. Ezt jelzi az is, hogy a színpad közelébe már nem lehetett odaférni, a közönség pedig imádta őket. Lementek a kötelező körök, értsd Sárga zsiguli, meg most már a Kemikáliák. Nagyjából a két albumnyi számukat lenyomták a srácok, vagy legalábbis elég sok lement, de úgy tűnt, hogy a közönségnek ez sem elég, mert kitartóan próbálták visszatapsolni őket. Megsúgom: visszajöttek.

Ennél jobb felvezetést pedig nem is kívánhatott volna Péterfy Bori & Love Band. Sejteni lehetett, hogy a legtöbb ember rájuk lesz kíváncsi, mert itt már nagyon sokan voltak. Akik már rutinos koncertlátogatók, és láttak Bori fellépést, azok tudják, hogy nagyjából milyen lehetett. Rengeteg ember mindenhol, a közönség énekel, mindenki ugrál, meg ordibálja, hogy mennyire szeretik az együttest, és közben adott esetben a színpadon az énekesnőnek van egy kisebb orgazmusa a számoktól. Ritka, hogy valaki ennyire szenvedélyesen énekelje a dalokat. Nyilván a legnagyobb öröm akkor van, ha lemegy a „Labamba”, meg a „Vámpír” című szám, ezt ki is lehet pipálni. Nekik is elég nehezen ment elhagyni a színpadot, mert az emberek még többet szerettek volna belőlük, de akkor még nem tudhatták, hogy az este igazi meglepetése csak most következett.

Ugyanis az Üllői Úti Fuck nagyon jó volt, sőt! A szervezők valószínű arra számítottak, hogy itt már kisebb érdeklődés lesz, ezért a B színpadra rakták az együttest. Valóban, a tömeg elkezdett oszlani, (elég későn kezdődött a koncert) de akik ott maradtak azok garantáltan jól érezték magukat. Látszik, hogy 20 év, azért mégis nagy idő, de szerencsére a számok időtállóak, a zenekar pedig újult erővel vág bele a koncertezésbe. Nagyon remélem, hogy a nyáron még láthatom őket egy fesztiválon. Na, de hogy konkrét legyek, a koncertet az is élvezhette, aki életében először hallott a zenekarról. Az este nagy tapasztalata, hogy rossz, ha az embernek van egy slágere, mert azt biztos, hogy mindig elő kell adni, hiába unja már az ember, na ezen az estén az Üllői Úti Fuck-nak ez volt az Esküvő című szám. Mondanom sem kell, hogy az este során a közönség harmadszor tapsolt vissza együttest, hogy még többet kaphassanak belőlük, és meglepő módon ők is visszajöttek, hogy eleget tegyenek a kérésnek.

Őszintén szólva mi ennél a pontnál adtuk fel, mert bár tényleg nagyon jól ki volt találva az este, és mindegyik koncert iszonyatosan jól sikerült, azért egymás után ennyi impulzus pont elég volt. Sajnos így lemaradtam DJ Oloff-ról, de gondolom, addigra már, vagy csak azok maradtak, akik rohadt részegek voltak, vagy azok, akik nagyon elszántak és elkötelezettek az este iránt.

Összességében, azért csak sikerült egy jó hangulatú bulit kihozni a péntek 13-ból! Szerencsére!

-gabriella-