2008. október 20. | -gabriella-
Péntek este Dürer kert. Az után, hogy sok késéssel, végre elkezdődött a Kaukázus koncert, realizáltam magamban, hogy lehet régebben túl sok Kispál koncerten voltam. De miben más a Kardos-Horváth János által vezetett együttes?
Elöljáróban kicsit a helyről, aki még nem járt volna ott. A Dürer kert nemrégen nyílt, mostanában eléggé népszerű lett, igényes koncertekkel várja a látogatóit, illetve egy nagy kerthelyiséggel, amihez most már túl hideg van, de majd nyáron…Érdekessége a helynek, hogy régen ez az ELTE nyelvészeti épülete volt, és a koncerten az is kiderült, hogy itt ismerte meg a Kaukázus énekese Szalai Évát.
A „nagy” koncert előtt a Hangmás zenekar lépett fel. Na ők voltak azok, akiknek még a fél termet sem sikerült megtölteniük. Róluk alapból túl sok mindent nem tudtam, és abból, amit hallottam pár szám ereéig, szerintem ez volt az utolsó is, hogy belehallgattam, mert őszintén reménykedem, hogy végül is tévedek, és ez egy tök más zenekar volt.
De Kaukázusra mentem, szóval semmi gond. Az utolsó koncertjüktől, amin voltam nem voltam nagyon elájulva, de most, hogy különösebb elvárásaim nem voltak az estével kapcsolatban, pozitívan csalódtam bennük. A hangolás alatt, már volt egy kisebb fesztivál hangulat, amit a lufi dobálásban élt ki a kedves közönség.
Érdekes módon egyáltalán nem voltak sokan, én sokkal több emberre számítottam (szerintem a szervezők is), de így megmaradt egy kisebb gólyabál hangulata az egésznek, mivel maga a terem is olyan volt, ahol játszottak. A közönség abszolút vegyes összetételű volt, a tinédzser, trendi, tálib sálas fiataloktól kezdve, a ’40es korosztályig mindenki megtalálható volt. Végre egy buli, ahol nem kell öregnek éreznem magam.
Szóval kb. fél, háromnegyed óra csúszás után, végre elkezdődött a koncert. Kezdésnek a Lift című számot választották, és az első pár szám után, ahol kapásból ellőtték pár jolly joker számukat, mint például a Tesco, és végre kezdett volna jó hangulat kerekedni az egészből, egyszer csak elkezdett laposodni a hangulat.
Pont a múltkor koncert, amin voltam, kissé unalmassá vált, mert nagyon sok lassú számot játszottak le. És itt, miután már kellően felpörögtünk, úgy tűnt most is így lesz. Hiába mentek le olyan számok, mint az 10 mérföld, meg a Celeb, meg még egy csomó ismert számuk, én kissé kezdtem elveszteni az érdeklődésemet.
Attól függetlenül az ősrajongónak úgyis mindegy, hogy mennyire gyorsak vagy lassúak a számok, ők így is, úgy is bulizni fognak kedvencükre, szóval az ő álláspontjukban és biztos, hogy hülye vagyok. Mindegy, potom egy óra után lement a Szalai Éva is, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el. Kicsit szomorú voltam, de igazából nem éreztem egyáltalán rosszul magamat.
És, hogy miben más a Kaukázus, mint a Kispál? Gyakorlatilag semmiben, abban, hogy fiatalabbak. A koncert nekem 6/10 pontos volt. Ajánlom szeretettel őszi melankolikus délutánokra. És egy a jelszó: Tartós béke!
-gabriella-