2008. október 20.

A Nemzet Csótánya és Balettránckara

A kínosan precíz korai 20:00 órás koncertkezdés és a 22:38-órai befejezés között azért történt is valami a Petőfi Csarnokban. Nagy Feró mára magyar rock-történeti ikon, klasszikus lett. Zenei és szövegvilága emelte ide és ezen jelentőset javított Ford Fairlene magyar hangjának vitathatatlanul zseniális megformálása. Nagy Feró és a Beatrice olyan mint a magyar foci, megosztja az embereket. Vagy szeretik, vagy nem, de megkerülni nem lehet. A korábbi rendszer sem tudott velük mit kezdeni, a betiltásokon és ellehetetlenítéseken kívül.

A mostani formációt számos korábbi felállás előzte meg, jobb rosszabb zenészekkel, de a zenekar termékenységre nem lehetett panasz a 88-as újjáalakulás után. Sorra gyártották a slágereket, nem szakadva el a klasszikus rock hagyományaitól. A mostani koncertre vegyes érzelmekkel  teli kíváncsisággal  érkeztünk, mivel az utóbbi években elég sok béna és szánalmas nosztalgia bulit volt szerencsénk megtekinteni.

A szorongásunk gyorsan oldódott a telt ház jóleső látványától. A nézősereg átlagos hajviselete nem a NATO kompatibilis, az egy nézetméterre jutó plázakurvák és kirakatgyúrók aránya elviselhető. A büfénél színesebbé teszi az esténket a sörért való többgenerációs tülekedés és sorban állás. Közben jut idő a morfondírozásra is, a centrum áruházláncok kihalása után, vajon hol vásárolhattak ennyi piros fehér pöttyös kendőt a jelenlévők? A nagyszínpadi profi show-knál megszokottakkal ellentétben a színpadi díszítés minimalista, egy óriási Beatrice feliratú babos kendő kifeszítve a háttérben. Nem kell csalódnunk, azt kaptuk amire titkon számítottunk. A cucc elég jól szól, hangerő rendben. Lenyomják a szinte teljes best of repertoárt, megmozgatva, megénekeltetve a pecsa teltházas közönségét. A Nemzet egykori Csótánya hozza magát a „Sex and Drugs and Rock’n’roll” feliratú fekete pólójában, nem szorítva háttérbe a zenekar balettránckarát. Jut hely a színpadon az egykori és a jelenlegi bandatagoknak is. Semmi botrányos szöveg, beszólás a számok közt, csak precíz zenekari munka dübörgése, korrekt felvezetések. Korai kedvenceink közül elhangzott a teljesség igénye nélkül a Jerikó, a nagyvárosi farkas, ricse blues, a motorizált nemzedék, a katicabogárka, a járom az utam, a meditáció, a minek él az olyan.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a dalok hangzásviláguk erejéből, aktualitásukból semmit sem vesztettek.

A kihagyhatatlan kommunista blokk a koncert csúcspontját jelenti, ahol a közönség együtt zakatol a már korábban piros-fehér-zöldbe öltözött magyar földdel meghintett vonattal. Kakukktojásként felcsendült egy feldolgozás is, Zselenc László előadásában az Edda Művek Miskolc - Álmodtam egy világot magamnak című szerzeménye. Egy szál akusztikus gitár kísérettel előadva meglepő intenzitású közönségkórussal.

A végére a születésnap elmaradhatatlan kelléke, a születésnapi torta is felkerült a színpadra csillagszórókkal megspékelve, hogy utána közös jammeléssel egybekötve az este méltó befejezéseképpen  elhangozhasson az utolsó megasláger is. A végére megidézzük az 1980-as Kisstadionbeli koncerten a Sánta Mária (discoparódia) című szám után elmondottakat : „Ne tessék kérem fütyülni, ez nagyon jó volt!” És tényleg jó volt, kőkemény tiszta rockzene.

Jenei István

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Poznámka

KiZso	2008. okt.. 24.  11:22	1
Pontosan a harmincadik születésnapjukat ünneplik!

Teljes fórum