2008. július 24. | -nm-
A Zöld Pardon emberei nem normálisak. És ennek mi nagyon örülünk. Képesek voltak ugyanis beszervezni a nyár közepére a japán zenész-atyaúristent, Krush-t, akit hirtelen nem is tudjuk, minek nevezzünk. Dj? Zeneszerző? Popkulturális ikon? Valószínűleg mindhárom egyszerre és sokkal több, de ezt majd eldöntitek ti július 30-án.
A japán Krush fő műfaja a hip-hop, ám az amerikai feketék uralta terepet rég kimerítette és meghaladta. Egyébként nem kamugengszter, tényleg tagja volt a jakuzának, ám egy asztalán talált levágott ujj jobb belátásra térítette. Így lett alapító tagja a nyolcvanas évek eleji japán dj-kultúrának, amely azóta a szigetország fő profilja a chipek és a mosógépek mellett.
Krush fúziós zenét alkot, a hip-hop-ütemek folyamatosan el-eltűnnek, variálódnak, átadják a helyet a jazznek, a drum and bassnek, és a japán tradíciókból táplálkozó szerzői anyagoknak. Az ősi fúvós- és húros hangszereket, az énektémákat mindenki azonnal felismeri, aki látott már karatefilmet. Ezek mellett pedig lazán megférnek a hi-tech megoldások, spontánnak ható zenei fordulatok, amiket csak huszonöt lemezjátszó mögött töltött év után lehet produkálni – Krush ráadásul kifejezetten szereti élőben megvillantani a foga fehérjét, lemezei kifejezetten konzervatívnak hatnak zenészekkel előadott élő fellépései vagy szettjei mellett.
Azt nem tudni, mit tervez harmincadikára, azt meg főleg nem, hogy milyen hatása lesz mindennek azon a helyen, ahol szigorúan elkérik a személyit, ha sört rendel az ember. Krush negyvenhat éves, érett, de még bőven nem öreg (zenészmértékkel mérve sem), szóval komoly, műértő közönséget igényel. Érdemes viszont aláírható cuccal készülni, mert – amint a sajtóanyag előrelátóan figyelmeztet – „a mester múltkori fellépése után is fáradhatatlanul dedikált mindent, amit felényújtottak, a koncertjegytől a mobiltelefonig, utóbbiról sajnos hamar lekopnak a kanjik.”
-nm-