3422 trupă 12339 MP3 a descărca
Categorie
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2008. június 3. | Sári Júlia

Cinkos viszony a színpadon

Copyright: MyMusic.hu

Mi a közös egy elvadult rekettyésben és az egyik legeredetibb magyar improvizatív jazz együttesben? A nevük! És nem is véletlenül, hiszen a Grencsó István fémjelezte Dzsindzsa együttes zenéje legalább olyan áthatolhatatlan, kiismerhetetlen, lélegzetelállító rejtélyekkel teli és ösztönösen, leghívebb természetéből eredően vad, mégis üde és felemelő, mint a legburjánzóbb susnyás a dzsungel mélyén. A nagy mester és fiatal társai legutóbb a Sirályban fotoszintetizáltak hatalmas adag éltető oxigént, amellyel az értő közönség napokra megtölthette tüdejét.

Természetesen cseppet sem volt meglepő, hogy az avantgárd formáció, amelyet országunk legtehetségesebb fiatal improvizatív jazz-zenészei a már mesternek számító Grencsó Istvánnal együtt alkotnak, lehengerlő élménnyel szolgált a szabadzenei törekvésekre nyitott füleknek. A két fiatal szaxofonos, Weisz Gábor és Bede Péter, illetve a nagybőgős Hock Ernő, akit ma méltán nevezhetünk a budapesti jazz-szcéna egyik legnépszerűbb szereplőjének, valamint az Egy Kiss Erzsi Zenéből vagy a Smárton Trióból ismert dobos G. Szabó Hunor fiatal koruk ellenére mind méltó partnerei Grencsó Istvánnak, aki teljesen egyedi zenei hangzásával, gondolati és érzelmi világával az elmúlt évtizedekben a hazai avantgárd zene legkiemelkedőbb alakjává vált. A 2004 őszén alakult zenekar repertoárjában egyaránt megtalálhatóak saját szerzemények és feldolgozások, ám a főszerep kétség kívül a merész és észveszejtő, mégis hihetetlen érzékkel összehangolt improvizációké, amelyekbe minden műfaj és mindenféle érzelmi töltés belefér.

Elsőre az ember talán megütközik a felálláson, hiszen három szaxofonos egy zenekarba nemcsak szokatlan, de bizony sok veszélyt is hordoz magában: ha ugyanis a zenészek nincsenek módfelett egymásra hangolva, a játékuk könnyen harsány, fülsiketítő és kaotikus egyveleggé válhat, amelyből képtelenség kivenni az egyes szólamokat. A Dzsindzsa esetében azonban szó sincs erről. Nemcsak mérhetetlen tehetség, de tapintat, figyelem és szoros összetartás is jellemzi a három fúvós előadását, amelyben a közös játék és az egyes szólók egyaránt tökéletesen érvényesülnek. Senki egy pillanatra sem marad hátra a többiek mögött vagy próbálja meg őket megelőzni, s ebben nem csupán szakmai érettség nyilvánul meg, hanem a zenészek egymás közti tiszta és tiszteletteljes, olykor egyenesen cinkosi viszonya is. Ráadásul a nagyrészt rögtönzött, meghökkentő fordulatokkal teli, hol csendesen drámai, hol zúzós, hol ironikusan romantikus, hol táncra perdítő, nép-, pop- és rockzenei elemekkel megsrófolt zenét a freejazzre nem jellemző módon hihetetlenül szoros, ám nem korlátozó dramaturgia tartja össze, szó sincs tehát elborult, követhetetlen magamutogatásról.

Persze nem csak a fúvós szekciót illeti hódolattal teli dicséret. Az ember ugyan azt gondolná, hogy ilyen erős, talán túlságosan is domináló szaxofon-brigád mellett a dob és a bőgő legföljebb a kötelező aláfestést szolgálhatja, ám ezt az elképzelést hamar megdöntik a hallottak s nem kevésbé a látottak. Természetesen szó sincs róla, hogy Hock Ernő és G. Szabó Hunor le akarták volna nyomni a szaxofonokat, de akár a háttérből kísérték őket, akár egy-egy szólóval törtek elő, feszültség, őrület, erő és öröm jellemezte a játékukat, ezzel jócskán felülmúlva elsődlegesnek vélt szerepüket. Külön élvezet volt Hock Ernőt figyelni, aki az egész koncert alatt nem fért a bőrébe, s önfeledt mozgásával, táncos lábával és átszellemült arcával még inkább segítette a zene legapróbb, legfinomabb és legrejtettebb részleteinek átélését is. Minderre csak egyet lehet mondani: ezt látni és hallani kell!

Sári Júlia

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. június 2.

Így szólt a Follow The Flow a Parkban

Pont 6 évvel ezelőtt, május 30-án debütált az azóta is töretlenül sikeres Follow The Flow a Budapest Park színpadán. A koncert egyik különlegessége, hogy ebben az évben ez az egyetlen budapesti fellépésük. Az előzenekar Kelemen Kabátban volt, akik legismertebb slágereik mellett elhozták legújabb dalukat is. A continua

2025. január 6.

A januári elcsendesedéshez ad kapaszkodót Curtis

Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. A continua

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! A continua

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… A continua

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. A continua

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky